Tavaly több posztban is megemlítettem, hogy nem véletlenül írok ennyi retró kütyüről (például a széteső Jedi-bábukról, a kamu G.I. Joe-król, a George Michael-bicskáról, az Executor csipogóról és a trafikos csontvázról): idén mindenképp szeretnék összehozni egy tematikus retrólexikont, a Kacsamesék-generáció tárgyi emlékeiről. Jelenleg ott tartok, hogy a '90-es évek popkultúráját és játékait bemutató, 99 tételes listámról már sorra húzom ki a témákat – ennek a ritkításnak esett most áldozatul két mikrosztori, az egyik régi Mezőtúri Rockfesztiválon megtapasztalt, furcsa Coke–Pepsi-anomália is.

– Helló! Figyelj, tudnál adni két darab egyforintost?
– Tudok. De miért pont ennyi kell?
– Kétszer akarok kajálni a krisnásoknál.

A fenti párbeszéd akár a Sziget fesztiválon is elhangozhatott volna a '90-es években, de nem ott történt meg, hanem a szegény ember Szigetén, a Mezőtúri Rockfesztiválon, 2000 nyarán. Ekkoriban ugyanis a szüleink generációjában még mindig makacsul tartotta magát az a nézet, hogy a Sziget maga a Pokol, a közép-európai Szodoma és Gomora, ahol bedrogozott punkok AIDS-es tűvel szurkálják halálra a naiv vidéki tinédzsereket. Mivel 18 évesen én is az utóbbi csoportba tartoztam, a szüleim nem is engedtek el a Szigetre. Mezőtúrra viszont elmehettem az egyik évfolyamtársammal, mert a nagyszüleinek volt ott hobbitelke, és bármi gond esetén kocsival is pikk-pakk haza lehetett vinni minket. A Rockfesztivál a mi szemünkben viszont abszolút hozta a Sziget-feelinget! Külföldiek pisáltak és hánytak a sátrunk melletti bokrokban, horror áron adták a vizezett sört és a kihűlt sült krumplit, a krisnások némi adományért mindenkit megetettek és a Tankcsapda volt az esti sztárfellépő.

Ekkortájt egy furcsa árukapcsolás miatt a korábbi évekből megmaradt, fel nem használt Sziget-karszalagok voltak a belépők Mezőtúron: a Sziget ugyanis 1996-tól 2001-ig Pepsi Sziget néven futott, a mezőtúri rockfesztivál fő szervezője és névadója 1998 és 2001 között Wanted magazin volt (egy csomó szám onnan volt meg, hogy Mezőtúron ingyen osztogatták a korábbi évfolyamokat), amelynek a fő szponzora szintén a Pepsi volt. Baromi jól járt így az egyik haverom, aki úgy gyűjtötte a karszalagokat, mint egyszeri szovjet katona a karórákat: mivel évekre visszamenőleg ott volt az összes Sziget-belépő a csuklóján, nem kellett Mezőtúron új belépőt vennie! Végül persze az igazi Szigetre is eljutottam, 2008-ban, az Index gyakornokaként, de az már közel sem volt annyira vicces, mint csóró gimisként a mezőtúri pszeudo-Sziget.

Az viszont nagyon vicces volt, amikor a Pepsi Sziget-karszalagokkal megtámogatott, 2000-es Mezőtúri Rockfesztiválra pont a konkurens kólagyár parkolt be egy irgalmatlanul nagy nyerges vontatóval! Engem persze akkor ez a vadkapitalista rivalizálás érdekelt a legkevésbé, lévén dögmeleg volt, a buli Napot ábrázoló Coca Cola-kamion klimatizált pótkocsijában viszont egy interaktív kiállítást rendeztek be. Odabent a brandhez kapcsolódó, menő reklámzenékkel mutatták meg az üdítősüvegeik dizájnjának fejlődéstörténetét. Aki mindent megnézett, kapott egy gyereknyomdás pecsétet a kezére a kamion túlsó végében ácsorgó hostess lánytól, és felmarkolhatott egyet a hűtőládákban sorakozó jéghideg kólák közül.

A pecsételős rendszer elvileg azt volt hivatott megakadályozni, hogy valaki egynél többször is végigrohanjon a kiállításon, extra üdítőt felmarva. A hostessek azonban csak a pecsétet nézték szigorúan, a fesztiválozók fizimiskáját már nem annyira. Így miután rájöttünk az évfolyamtársammal, hogy a nagyszülei telkén lévő, az ektoplazmikus üledéknek kinéző ipari kéztisztító, az Ultra, és a legendás Kocsikenőcs elegye simán lehozza a pecsétet, onnantól kezdve nem volt kegyelem! Kifosztottuk a Coca Cola italkészletét! Felvettük egymás ruháit, aztán hol napszemüvegben, hol szalmakalapban, hol egy Taurus sapkához felhúzott, ócska atlétatrikóban újra és újra végigszambáztunk a kamionon, estére pedig pukkadásik ittuk magunkat kólával, és mennydörgést megszégyenítő böfögőversenyt rendeztünk.

A Pepsi egyébkánt elég sokszor cinkelte a reklámjaiban a Coca Colát – ilyen volt többek között a fenti, 1995-ös autós büfés reklám, vagy a lenti, megunhatatlan klasszikus a Don Corleone-hangon perlekedő maffiózócsemetével.

Végezetül nem maradt más hátra, mint hogy eldöntsük: melyik a jobb kóla? A Coke vagy a Pepsi?

TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ KÉPREGÉNYES, VICO-FILMES ÉS RETRÓ KONTENT NÉLKÜL!

Imádod a '90-es éveket? Mindened a retró? Régen minden jobb volt? Akkor a Képtelen történetek, másvilági mesék novelláskötet is neked készült! Bátran lapozz bele, és ha tetszett, vedd meg akciósan a Szellemlovasban!