Nagyon el vannak mostanság kényeztetve a harmincas-negyvenes korosztályba tartozó örök gyerek geekek, hiszen ma már közel ugyanannyi képregény jelenik meg idehaza, mint a rendszerváltás utáni években beköszöntő „Kandi Lapok-Kánaán” idején! Ebben az elképesztően széles képregényes kínálatban persze még mindig az amerikai szuperhősök (Pókember, Batman, Superman és társaik) valamint a francia-belga vicces-kalandos címek (Lucky Luke, Asterix, Pif, Herkules és Rahan) a legnépszerűbbek. Mögöttük viszont egyre szorosabban ott loholnak a fumettik, azaz a fekete-fehér olasz képregények (a magyar gyártású képregények viszont ma valamiért rétegcuccnak számítanak, majd valamikor alkalmasint erről is írok bővebben).

Fumettivel jelenleg három magyar kiadó foglalkozik: az olasz-magyar Frike (náluk van a Fumaxtól megörökölt Dampyr és a Dylan Dog), az Anagram Comics (ők a tévéből is ismerős Diabolikot jelentetik meg) valamint a képregényveterán Tálosi „Spuri” András saját kiadója, a GooBo, ahol a Dragonero című fantasy mellett most már Maximum Bonelli címmel az indiános Suttogó Szél, a robotos Nathan Never és a színes oldalakkal megjelenő Árvák is kapható. No de lássuk most már, mennyire tudta tartani a színvonalat a Dragonero 3-4. kötete az előző részekhez képest!

Dragonero #3: Agyar és acél

Bár a 192 oldalas kiadvány borítója ronda szörnyeteget és véres gladiátorviadalt ígér, a kötet első fele inkább amolyan filler epizód, amiben nem történik semmi izgalmas, „csak” a karakterek jellemét mélyítik el az alkotók. Daliás szőke főhősünk, Erondár birodalmának James Bondja, Ian Arainill épp a legutóbbi küldetése fáradalmait pihenné ki egy takaros faházban, amikor eszébe jut, hogy sürgős jelenése van a Birodalom fürkészeinek éves erdei dzsemboriján! A fürkészek egyébként amolyan kószák, akik magányosan, vagy egy-két segítőtárssal keresztbe-kasul beutazzák a világot, hogy hol szép szóval, hol fegyverrel, de mindenképp csendesen oldjanak meg olyan konfliktusokat, amelyekben egy csapatnyi páncélos vitéz felbukkanása semmi jóra nem vezetne. A fürkészek gyűlése mondjuk nekem különösebben nem volt izgalmas, pedig az alkotók egy szexjelenettel és minden féle régi, nagy csaták felemlegetésével igyekeztek feldobni...

A kötet második fele szerencsére ügyesen szépít: a korábbi, klasszikus fantasyket idéző Dragonero-sztoriknál jóval sötétebb és földhözragadtabb, már-már George R.R. Martin-i ihletésű grimdark történetet kapunk! Hőseink ugyanis elvetődnek egy álmos kis faluba, ami a színfalak mögött titkos gladiátor- és szörnyviadaloknak ad otthont, ahol mesés összegek cserélnek gazdát az illegális fogadásokon. A főszereplők szemlátomást nehéz helyzetbe kerülnek: ha úgy döntenek, hogy szétcsapnak a gonosz sötét elf vezette viadalszervezők közt, megfosztják az Isten háta mögötti, szegény települést az egyetlen jól jövedelmező bevételi forrásától... Csakhogy – ahogy azt már a spoileres, és egy kicsit csalóka borítókép is sugallja – a soron következő gladiátorviadalban pont Ian foglyul ejtett ork cimborája, Gmor lesz az ügyeletes halálba menetelő, így a jó fürkészünknek mindenképpen kardot kell ragadnia! A történet cliffhangerrel ér véget, így természetesen az olvasó alig várja a Dragonero 4. kötetét!

Dragonero #4: A gonosz bűvölete

A negyedik kötet első fele a harmadikban megkezdett, tiltott viadalos sztoriszálat zárja le, így végül hőseink sikeresen elérnek az eredeti úticéljukhoz, a Birodalom legnyugatibb csücskébe, Meroviába. Az itteni vidék eléggé távol van a civilizációtól, a lakosok joggal érzik úgy, hogy a Birodalom megfeledkezett róluk. Ianéknek ráadásul a városon túli, barbár vadonban, a zord fenyvesek és az örök hó birodalmában kell kinyomozniuk néhány rejtélyes eltűnést és halálesetet...

A kötet második felét kitevő, címadó történet, A gonosz bűvölete számomra igazi mestermunka! Itt már nyoma sincs a Gyűrűk Urát és a Warcraftot utánzó, klasszikus fantasy-nek. Nincsenek fényes páncélos lovagokra támadó, ronda orkok, se mézesmázos hangú, elf erdőjárók, se hosszú szakállú, bölcs varázslók, ahogy a korábbi részekben – csak az erdőn túli iszonyattól rettegő, goromba katonák, és a nem evilági gonosz, ami megmételyezi ezt az Isten háta mögötti vidéket, szépen lassan a végső pusztulásba taszítva az itteni elkeseredett lakókat. A VHS-korszak kultikus olasz horrorfilmjeinek legszebb hagyományait követő epizód ez – hiába, no, a Bonelli alkotói mindig is profik voltak abban, hogyan kell a régi toposzokhoz hozzányúlni úgy, hogy abból ne csak kikacsintás és tisztelgés, hanem valami újdonság erejével ható, igazán élvezhető dolog születhessen! Antonella Platano hangulatos rajzai ráadásul eléggé eltérnek a korábbi Dragonero-történetek képeitől – a főhős és az őt kísérő harcosok markáns vonásai, no meg a  túlvilági, szentségtelen ellenfeleik engem sokszor már inkább a '70-es évek hard fantasy klasszikusaira, a Roy Thomas-féle Conan-képregényekre emlékeztettek, mintsem egy könnyed olasz high fantasy sztorira. Remélem, a további Dragonero-történetekben is visszatér majd időről-időre ez a karcos stílus, mert kegyetlenül jól áll neki!

Dragonero #3-4: Agyar és acél / A gonosz bűvölete
GooBo kiadó, 2018, 192 oldal, 3000 forint (a 4. kötet 3300,-)

Ítélet:

TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ KÉPREGÉNYES, VICO-FILMES ÉS STAR WARSOS KONTENT NÉLKÜL!

Kedveled a fantasyt és a képregényeket? Imádtad anno a Kaland-Játék-Kockázat könyveket? Akkor a Mesék az ágy alól képregénygyűjtemény is pont neked készült! Bátran lapozz bele, és ha tetszett, vedd meg akciósan a Szellemlovasban!