Idén júliusban (egészen pontosan július 3-án) volt 30 éve, hogy bemutatták az amerikai mozik Michael J. Fox és Christopher Lloyd a Vissza a jövőbe című, örök klasszikusnak számító családi sci-fijét. Amiben a szemtelenül fiatal Michael J. Foxnak, azaz Marty McFlynak egy kedves, de kicsit őrült doki (Christopher Lloyd) egy fluxuskondenzátoros DeLorean DMC–12-es autócsodába épített időgépével 1955-be keveredve össze kellett hozza a szüleit, nehogy a végén meg se szülessen, hiszen akkor időutazni sem fog tudni...
Az igazán kultikus film azonban az 1989-es Vissza a jövőbe 2 lett. Ennek az eleje vicces módon ugyanúgy 1985-ben játszódik, mint az első rész (Robert Zemeckis a '85-ös film utolsó jelenetét képkockáról képkockára újraforgatta a 4 ével idősebb Foxszal a hiteles folytatás kedvéért!) amiben hőseink már 2015-be utaztak előre az időben... És természetesen idén január óta folyamatosan jelennek meg az olyan cikkek és blogposztok, amiben sorra veszik, mi valósult meg az ottani önbefűzős Nike cipős-légdeszkás jövő kütyüiből, és mi nem. (Természetesen én is írtam egy ilyen cikket).
De ami még ennél is érdekesebb: a színészek most már fizikailag is hozzáöregedtek az 1985-ös idősíkból 30 évvel idősebbé maszkírozott énjükhöz! Vegyük például a rockzenészkülsejű Marty McFly 47 éves kiadását az alternatív 2015-ből (az időutazó srác ugyanis a Vissza a jövőbe-kánon szerint 1968-ban született), és rakjuk mellé a színészt 54 évesen, szintén 2015-ből, ahogy a Gawker és a Movieplot tették!
Érthetetlen, hogy az 1972-es Mindent bele, fiúk! miért ezzel a fura, Gyémántvadászok címmel jelent meg 1992-ben a VICO-nál, hiszen a két főhős nem is gyémántot keres, hanem smaragdot, így a Fenyő János valószínűleg ezt a filmet sem látta, csak kaszálni akart a népszerű páros újabb filmjével. De ne legyünk gonoszak, hiszen a lényeg, hogy ezt a korai Bud Spencer-Terence Hill-filmet is kiadta.
