Csodálatos Star Wars-albumot jelentetett meg idén a Lucasfilmet bekebelező Disney Luke Skywalker, Jedi lovag kalandjai címmel. Ez a gyönyörűen kivitelezett, fekvő formátumú mesekönyv a régi trilógiát mondja el újra, kicsit másképp, gyerekbarát, olvasmányos formában, a híres fantasy illusztrátor és író, Tony DiTerlizzi tolmácsolásában. De ami ennél is fontosabb, annak a Ralph McQuarrie-nek az eredeti koncepciós rajzaival, aki már a '70-es évek közepén illusztrációkat készített George Lucas ókori mítoszokkal és Kuroszava-filmekkel kevert Flash Gordonjához, a Csillagok háborújához, hogy a fiatal rendező könnyebben szerezhessen pénzt a mindenhol kiröhögött, grandiózus filmtervéhez.

McQuarrie később A Birodalom visszavághoz és A Jedi visszatérhez is számos concept artot készített, így a jellegzetes, egyszerre letisztult és karcos-koszos képi világa a sok légies teremtménnyel és robusztus masinériával megérdemelten lett rajongók millióinak kedvence.

Sokan utálják a Menekülés New Yorkból lassan 20 éves folytatását, az 1996-os Menekülés Los Angelesbőlt, mert szerintük John Carpenter ezzel sárba tiporta és jól le is hugyozta az első részt, és 30 ezüstpénzért eladta Hollywoodnak a zsenialitását.

Szerintem viszont nincs igaza a fanyalgóknak! A Menekülés Los Angelesből tényleg nem olyan zsigerien kúl és odabaszósan látványos, mint a nagy elődje, de azért így is messze jobb azoknak a filmeknek a többségénél, amiket a posztapokaliptikus zsáner kiokádott magából a Mad Max első és negyedik része között. Oké, a kosárlabdázós rész tényleg minden idők egyik legbénább, izgalmasnak szánt akciójelenete - annak ellenére hogy nem kellett vágásokkal trükközni, Kurt Russell tényleg bedobta mindet, még a félpályáról is!

Michael J. Foxot minden filmrajongó imádja, hiszen az idén 30 éves Vissza a jövőbe (és persze a folytatásai) pont ugyanolyan ezerszer újranézhető, kortalan klasszikusok, mint a régi Star Wars-trilógia vagy a Bud Spencer-Terence Hill-életmű. Azt viszont már valószínűleg jóval kevesebben tudják, hogy Foxnak a három időutazós dilin túl is voltak nagy dobásai, többek között a Doc Hollywood, a Jobb ma egy zsaru, mint holnap kettő vagy a nálunk Kerge városként és Káoszházaként is futó Spin City. Ezeket én magam is láttam, egy filmje azonban valahogy máig kimaradt nálam, ez pedig a Törjön ki a frász. Ami óriási hiba volt, mivel

Michael J. Fox fergeteges alakítást nyújt a szegény ember Szellemirtójaként, amihez Peter Jackson egy eszelősen vicces horroruniverzumot épített fel! 

Öt éve, 2010. szeptemberében hunyt el autóbalesetben a hazai sci-fi és fantasy élet egyik legismertebb illusztrátora, a rajzait Maxként szignózó Zsilvölgyi Csaba. Összetéveszthetetlen stílusú borítóképeit és jellegzetes fekete-fehér belső illusztrációit valószínűleg mindenki ismerte és kedvelte, aki a '90-es években kezdett el hazai fejlesztésű fantasy szerepjátékokkal játszani (M.a.g.u.s., Codex), és aki ekkoriban ismerkedett meg William Gibson cyberpunkjával vagy épp Salvatore legyőzhetetlen sötét elfjével, Drizzttel.

Idén nyáron kétszer is jártam Balatonaligán, az egykori szupertitkos MSZMP-üdülőben, ahol ma a Club Aliga üzemelteti a hajdani kockahoteleket és a kertmozit, Kádár János málladozó luxusvillája pedig lassan az enyészeté lesz.

Az üdülőkomplexum kellemes retró hangulatáról és a fürdőnadrágban Szabad Európa rádiót hallgató pártállami funkcionáriusok történeteiről a Rákosinál csak Kádár szerette jobban a Balatont című, rekordhosszú Index-cikkben írtam - de a hely egyszerűen annyi intenzív élményt adott, a területbejárást vezető történész, Csonka Laura pedig annyi érdekes balatoni sztorit szedett össze a levéltári kutatásai során, hogy mindenképpen akartam írni a témáról még egy cikket.

Pár hete ráadásul beszereztem egy másik történész, Majtényi György hiánypótló Kádár-kötetét, a Vezércselt is, amiben az első titkár teleírt asztali naptáraiból és az egykori kommunista elit visszaemlékezésekből egy komikusan rémes kép rajzolódik ki az olvasó előtt egy luxusban élő, puritán diktátorról, aki még életének utolsó éveiben is görcsösen ragaszkodott ahhoz hatalomhoz, aminek a terhe alatt 40 éven keresztül minden egyes napon szenvedett.

Így ez a poszt most egyszerre lesz könyvkritika, Mi történet a nyáron?-beszámoló és a korábbi Index-cikk rendezői változata, amiben az onnan kihúzott sztorik is helyet kapnak.

A balatonaligai pártüdülőt az 1940-es évek végén építették fel a mindenkori legfelsőbb vezetésnek, de az elvtársak egyáltalán nem reklámozták ezt a külvilág felé: a beutalókat egy szűk belsős kör kegyként osztogatta az arra érdemesek között. A hivatalos iratokban is csak „aligai objektum”-ként emlegették Aligát, és a hírekben sem szerepelt – ezért sajnos nincs archív MTI-fotó az itt nyaralókról: egyedül a Politikatörténeti Intézetbe került Kádár-hagyatékban találni olyan képeket, amiken az első titkár az aligai luxusüdülőben nyaral (innen van a poszt nyitóképe is, köszönet érte).

Nyáron már írtam három olyan Indiana Jones-mozifilmről, ami sosem készült el - bár a kínai dinoszauruszos kalandért és a Kongó című Michael Crichton-regény beszélő majmos Indy-átiratáért nem olyan nagy kár. Az viszont óriási hiba volt Steven Spielberg és George Lucas részéről, hogy a '90-es években nem forgatták le az Indy 4-et, Mark Hamill-lal, mint gonosz testvérrel a főszerepben!

Az elmúlt évtizedekben viszont a fenti három Indiana Jones-filmtervnél jóval több landolt a kukában. A Den of Geek szépen össze is szedegette ezeket, de persze évek óta újra és újra felbukkannak a net legkülönfélébb bugyraiban. Íme három újabb sosemvolt Indy-film!

1. Indiana Jones és a Kísértetház

Aki látta a régi Indy-trilógia díszdobozos dvd-változatára pakolt extrákat és werkfilmeket, azt biztosan nem éri meglepetésként a tény, hogy a harmadik Indiana Jones-mozifilm George Lucas eredeti szándékai szerint egy kísértetházas horrorparódia lett volna. A forgatókönyvet le is szállította A smaragd románcát és A Nílus gyöngyét jegyző Diane Thomas, de a forgatásra már sosem került sor (az írónő pedig sajnos 1985-ben elhunyt).

Még tavalyról lógok A tűz és jég dala-ciklus sikerének farvizén megjelentetett Martin-novelláskötet, A hét királyság lovagja recenziójával - íme. Elöljáróban annyit, hogy Duncan, a Magas kalandjait már a képregényváltozatban is imádtam, úgyhogy

ha ebből akar előzménysorozatot az HBO, máris van egy nézőjük!

A három, fájdalmasan rövid Duncan-sztorit tartalmazó novelláskötet legalább olyan jó, mint a Trónok harca-széria. Pedig nincs benne egyetlen Stark sem, sőt, itt még a Vastrónért marakodó Targaryen-Baratheon-Lannister tengelyt sem olyan felállásban láthatjuk viszont, mind a könyvekben meg a tévében.

A napokban óriási balhé kerekedett a népszerű Csillagok Háborúja Rajongói Közösség Facebook-csoportban amiatt, hogy egyes tagok már nemcsak aranybikinis Leiákat, lengén öltözött twi'lek cosplay-eseket és mélyen dekoltált fémpáncélos, női Boba Fetteket posztolgatnak, hanem olyan fotókat is, amiken

egy szinte félmeztelen nő szerepel rohamosztagos sisakkal a fején, ami már nem a Star Warsról szól!

A Rogue Sith Academy elnevezésű Facebook-csoportban bezzeg sosem volt baj az ilyesmiből: a Boba Fett-rajongók rajzatól kezdve a Jedi-lányok szoknyáját fellibbentő, kéjenc Yoda mester karikatúráján és a fanok legújabb Darth Vader-tetkóin át a régi részekről szóló vicces képregényekig mindent lehet találni - és minden második képen ledobja a textilt a hölgy, akin végül csak egy rohamosztagos-sisak marad. Íme egy kis ízelítő az oldal gyűjteményéből:

Szegény Sylvester Stallonét sokan a mai napig egy izomagyú, levitézlett akciósztárként tartják számon, holott már a Rambo is egy igen jó művészfilm volt tőle (persze szigorúan csak az első rész!), ami bámulatosan érzékletesen mutatta be a vietnami veteránok poszttraumás stresszét, és a civil életbe való visszailleszkedésük nehézségeit. Stallone emellett vígjátékban is jó (lásd Oscar), 1997-ben pedig leforgatott egy mára méltatlanul elfeledett zsarudrámát, a Coplandet.

Amiben ráadásul meglepően jól hozta a tohonya és bamba mackót, akit addig-addig idegesítenek a békés kertvárosban kiskirályként viselkedő, korrupt zsaruk, hogy a végén kirakatseriffként jól szétcsap köztük.

Iszonyúan sokkolt a hír a napokban: Halle Berry augusztusban már 49 éves lesz! Pedig nem is volt olyan régen, hogy a Flintstones-ban a családos apukák legnagyobb örömére párducbikiniben vonaglott az igazgatói kőasztalra tett kőtábla-szerződéseken, elcsábítva a jó öreg Frédit!

Majd lényegében ugyanezt csinálta a következő években is a legkülönfélébb filmekben: egy szál bikiniben domborított a Halj meg máskor!-ban, a Kardhalban meg még ennyi ruha sem volt rajta! Aztán a Szörnyek keringőjével egy Oscar is összejött neki.

Mindenki emlékszik még a Kémkölykök-széria cuki kislányára, Alexa Vegára, igaz?

A szintén Robert Rodriguez rendezésében készült Machete 2-ben már kicsit máshogy nézett ki...

Idén a Poltergeist remake környékén újraolvastam John Baxter Spielberg-életrajzát, amiben meglepődve fedeztem fel olyan Indiana Jones-infómorzsákat, amik fölött a könyv hazai kiadásakor, 2004-ben átsiklottam. Például hogy a Végzet temploma eredetileg Kínában játszódott volna, vagy hogy Michael Chrichton a Kongó okos gorilláját egy Indy-filmbe is szerette volna átvinni, és hogy az Indy 4 előtt komoly tárgyalások folytak Lucas és Mark Hamill között arról, hogy a Jedi visszatér után másfél évtizeddel újra közös filmet forgathatnának: Hamill alakíthatná Indiana Jones elveszett testvérét!

Sajnos egyik filmtervből sem lett semmi - pedig a beszélő majom kivételével egész jók lehettek volna! 

A tegnapi Vissza a jövőbe poszt után itt az újabb: az összes mainstrem online újság és filmes szakportál azon kesergett, hogy jóformán semmi sem valósult meg az 1989-es Vissza a jövőbe 2-ben megjövendölt 2015-ös év kütyüiből. Pedig dehogynem!

Direkt újranéztem Robert Zemeckis örök klasszikusát (leginkább azért, hogy most ne akarjanak felkoncolni a kommentelők pár baki miatt), és rájöttem, hogy kapásból össze lehet szedni legalább öt olyan dolgot, amit már most is élvezhetünk a 26 évvel ezelőtti forgatókönyvírók, Zemeckis és Bob Gale futurisztikus látomásaiból. Persze a Nike-replika vagy a légdeszka ma pont azért létezik (vagy kerül forgalomba remélhetőleg még idén), mert a gyártók kifejezetten a film körül kialakult óriási rajongótábort célozták meg a termékeikkel.

1. Repülő autó

A Doki repülő DeLoreanja az első rész végéről 1985 óta pont olyan kultikus járgány a szórakoztatóiparban, mint James Bond Aston Martin DB5je, Batman Batmobilja vagy Magnum tűzpiros Ferrarija. Pedig a sirályszárnyas ajtós DeLoreanok atyja, John DeLorean 1982-ig csak olyan 9000 darabot tudott belőle eladni, mielőtt csődbe ment volna a gyára, a DeLorean Motor Company. 2008-tól viszont ismét árulják a legendás sportkocsit, 57 000 dollárért bárki megveheti. Természetesen a legfanatikusabb Vissza a jövőbe-rajongók a DeLoreanjaikat is addig bütykölgetik, amíg pont olyan nem lesz, mint a fluxuskondenzátorral felszerelt filmbéli eredeti.