A Sikoly-filmek forgatókönyvírója, Kevin Williamson olyan csóró volt 1994 környékén, hogy a gyorsan szerzett pénz reményében rögtön három vicces horrorfilm-tervezetet is összedobott Scary Movie címmel, hogy azzal házalhasson Hollywoodban. Az első történetben egybedolgozta a hírhedt gainesville-i diáklánydaraboló sorozatgyilkosról szóló újságcikkeket a kedvenc horrorfilmjeivel: a Péntek 13-mal, a Rémálom az Elm utcábannal, az Ismeretlen hívással, a Halloweennel és a sikolykirálynő Jamie Lee Curtis másik, nálunk kevésbé ismert horrorjával, a Prom Nighttal.
A forgatókönyvekre a Weinstein-testvérek, a Dimension és a Miramax csaptak le. Oliver Stone, Robert Rodriguez, Danny Boyle, George A. Romero, és Sam Raimi is élénken érdeklődtek a filmterv iránt, de a rendezői székbe végül Freddy Krueger atyja, Wes Craven ült bele. És már az 1996-os Sikoly-tesztvetítésen is akkora sikeres volt az első résznek, hogy Weinsteinék azonnal leszerződtették két folytatásra.
Az, hogy a Sikoly 2 egy 173 millió dollárt kaszáló horror folytatás lett, alapjaiban határozta meg a film hangulatát. Sokszor szinte nem is film, hanem metafilm, amiben már nem is a dögös csajok meg az álarcos gyilkos kiléte a lényeg, hanem a klisékből építkező horrorfilmes zsáner, a bulvárszenzációra éhes média, és a minden filmet ajándéktárgyakká lezüllesztő hollywoodi szórakoztatóipar kritikája:
- Miért kell minden filmbe funkciótlan pucérkodás, ami semmit sem ad hozzá a cselekményhez?
- Miért van a második részben mindenből több, ami miatt végül általában rosszabb lesz a végeredmény az első résznél?
- Lehet-e valakiből amiatt sorozatgyilkos, hogy folyton horrorfilmeket néz, vagy a gyilkos hajlam a filmek nélkül is előjött volna benne?