Idén nyáron kétszer is jártam Balatonaligán, az egykori szupertitkos MSZMP-üdülőben, ahol ma a Club Aliga üzemelteti a hajdani kockahoteleket és a kertmozit, Kádár János málladozó luxusvillája pedig lassan az enyészeté lesz.
Az üdülőkomplexum kellemes retró hangulatáról és a fürdőnadrágban Szabad Európa rádiót hallgató pártállami funkcionáriusok történeteiről a Rákosinál csak Kádár szerette jobban a Balatont című, rekordhosszú Index-cikkben írtam - de a hely egyszerűen annyi intenzív élményt adott, a területbejárást vezető történész, Csonka Laura pedig annyi érdekes balatoni sztorit szedett össze a levéltári kutatásai során, hogy mindenképpen akartam írni a témáról még egy cikket.
Pár hete ráadásul beszereztem egy másik történész, Majtényi György hiánypótló Kádár-kötetét, a Vezércselt is, amiben az első titkár teleírt asztali naptáraiból és az egykori kommunista elit visszaemlékezésekből egy komikusan rémes kép rajzolódik ki az olvasó előtt egy luxusban élő, puritán diktátorról, aki még életének utolsó éveiben is görcsösen ragaszkodott ahhoz hatalomhoz, aminek a terhe alatt 40 éven keresztül minden egyes napon szenvedett.
Így ez a poszt most egyszerre lesz könyvkritika, Mi történet a nyáron?-beszámoló és a korábbi Index-cikk rendezői változata, amiben az onnan kihúzott sztorik is helyet kapnak.
A balatonaligai pártüdülőt az 1940-es évek végén építették fel a mindenkori legfelsőbb vezetésnek, de az elvtársak egyáltalán nem reklámozták ezt a külvilág felé: a beutalókat egy szűk belsős kör kegyként osztogatta az arra érdemesek között. A hivatalos iratokban is csak „aligai objektum”-ként emlegették Aligát, és a hírekben sem szerepelt – ezért sajnos nincs archív MTI-fotó az itt nyaralókról: egyedül a Politikatörténeti Intézetbe került Kádár-hagyatékban találni olyan képeket, amiken az első titkár az aligai luxusüdülőben nyaral (innen van a poszt nyitóképe is, köszönet érte).