Elemi erejű atomcsapás ért a múltból: eszembe jutott, hogy valamelyik régi, 1994-es Rúna magazinban egészoldalas hirdetést kapott a Carpe Diem nevű hazai popcsapat! Ami ugye nem volt más, mint Novák Csanád és a Valhalla Páholy (vagyis hogy egészen pontosak legyünk: a Valhalla Records) frappáns válasza a korszak eurodance őrületére, ami természetesen némi késéssel Magyarországra is begyűrűzött Nyugatról! Sajnos magát a Rúna magazint nem találtam meg a hirdetéssel, de szerencsére a Carpe Diem első, Élj a mának című kazettájának minden brossúrája megmaradt az utókornak. Íme:

Március 23-25. között rendezte meg a Fiatal Írók Szövetsége Az utolsó utáni háború előtt címen futó, disztópia konferenciát. Bitang jó kerekasztal-beszélgetések voltak arról, hogy a Szép új világ, a Mad Max és Az éhezők viadala hogyan türemkedett át mára az irodalomból és a filmből nemcsak az összes többi társművészetbe, de a képregény- és társasjátékgyártásba is.

A képregényekről, azon belül is a magyar és a külföldi képregénykultúra eltérő fejlődéstörténetéről, valamint a Cafe Postnuclear és a Világvégi mesék kiadásáról szóló, közel 1 órás beszélgetést ide töltöttem fel, alant pedig az ezután következő blokk, a Disztópia a popkultúrában látható-hallható.

Idén lesz 35 éve, hogy 1982. augusztus 27-én megjelent a nálunk is ismert, legendás játékkönyv, A Tűzhegy varázslója, a sokmilliós példányszámban eladott Fighting Fantasy-széria legelső darabja. A majdnem kerek jubileumot Ian Livingstone egy új lapozgatós könyvvel ünnepli meg: a The Port of Peril - írja a Fighting Fantasy hivatalos hírblogja.

Steve Jackson, Ian Livingstone, és a 35 évvel ezelőtt megjelent Tűzhegy

Sajnos arról egyelőre nincs hír, hogy az új játékkönyvbe esetleg beszállna társtettesként Steve Jackson is (Livingstone a 30 éves jubileumon nyilatkozta félig viccesen azt, hogy majd inkább a 40. évfordulóra állnak össze egy új játékkönyv erejéig). Az viszont biztos, hogy a szerzőpáros megállapodást írt alá a Scholastic UK könyvkiadóval a régi, klasszikus lapozgatósaik újrakiadásáról, így a mai tizenévesek is megismerkedhetnek azzal a színes és izgalmas világgal, ami miatt a mai 30-as, 40-es korosztály örökre megszerette a fantasy stílust.

A Tűzhegy első kiadásának kultikus borítófestménye (Peter Andrew Jones munkája) 

Ráadásul ha minden igaz, a nosztalgiahullám jegyében 2018-tól újabb lapozgatós könyvek fognak megjelenni (talán nemcsak újrakiadások, hanem eddig fiókban heverő művek is), a The Port of Peril pedig nem egy zombis marhaság lesz, mint a felemás sikert arató Blood of the Zombies, amit Ian Livingstone 30. évfordulóra írt, hanem egy ízig-vérig klasszikus, utazgatós-világmegmentős könyv, ahol szokás szerint Allansia jövője a tét! Alig várjuk a további részleteket!

Ian Livingstone, az Eidos játékstúdió főnöke, a cég legismertebb hősével, Lara Crofttal

TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ KALAND-JÁTÉK-KOCKÁZATOS ÉS VICO-FILMES KONTENT NÉLKÜL!

Az országút harcosa és a Kaliforniai visszaszámlálás volt a kedvenc lapozgatós könyved? Akkor a Világvégi mesék pont neked készült! Barkasszal a posztapokaliptikus pusztulatban - rendeld meg a képregényt akciósan innen!

Sajnálhatja, aki nem volt ott március 23-25. között a A Fiatal Írók Szövetsége Az utolsó utáni háború előtt címen futó, disztópia konferenciáján, mert bitang jó beszélgetések voltak arról, hogy a Szép új világ és a Mad Max hogyan türemkedett át mára az irodalomból és a filmből az összes többi társművészetbe. Többek között például a képregényekbe, amikről szombat délután volt szó.

Itta a tavasz, dagad a... geekek pénztárcája, hiszen ugye már hónapok óta amiatt spóroltak, hogy most minden újdonságot (és persze régi vágyálmot) megvehessenek akciósan a Kispesti Munkásotthon Művelődési házban megrendezésre kerülő 34. Képregénybörzén! Lássuk, melyik az a tíz magyar nyelven megjelent képregény, amit semmiképp sem szabad vasárnap az árusoknál hagyni!

(Greg Horn: Marvel Divas)

A 90-es évek sok tekintetben egy feneketlen fekete lyuk volt, és ez bizony a könyvkiadásban is meglátszott. Már a regények szövege is tele volt hibával,  a legócskább papírra nyomták (tudjátok, amelyik döglött szürke volt, tele szeméttel és némelyiket ki lehetett szedni a papírból), és a borítókban sem ismertek kegyelmet. Míg a Valhalla a Boros-Szikszai páros menő festményeit használta, addig a Cherubion és egy csomó zugkiadó egészen megdöbbentő szörnyszülöttekkel álltak elő. Most megmutatjuk a leggyalázatosabbakat. Némelyik annyira rossz, hogy nem lehet nem imádni. 

(Megjegyzés: a borítók színvonalához méltóan a fotók is általában elég ócska minőségben találhatók meg a neten.)

A regényfosó Nemere István több olyan csudát is írt, aminek csupán az volt a célja, hogy megtévessze a gyanútlan vásárlót. Ennek a könyvnek sincs semmi köze a Robotzsaruhoz, de egészen biztos, hogy a gagyi borítókép ellenére akadt olyan, aki gondolkodás nélkül megvette. Ugyanilyen furfangos szemét volt a kamu Alien-regény is.

A Csillagkapu koppintásnak sajnos bedőltem. Emlékszem, annak idején nagyon felcsigázott, aztán miután kikönyörögtem rá a pénzt anyutól és megvettem, már gyerekként teljesen felidegesített. Itt Nemere már harring, nem pedig hering.

A régi Hulk sorozat (egyik) címszereplője, Lou Ferrigno virít a borítón, a gagyi Herkules-filmjéből. A jó kis 90-es évek, amikor azt lehetett ellopni és onnan, amit csak nem szégyelltek. A tömény szutyok hangulatot a regény fülszövege is erősíti, és úgy kerek a világ, hogy álljon itt az is, mert fantasztikus. Már olvasnám is a könyvet

(nem). 

A ​világhírű Eric von Lustbader, a feszültség és a lélegzetelállítóan sebes akciók mestere, ismét a nagy kaland sűrűjébe vezeti az olvasót: New Yorkba, Párizsba… és legfőképp oda, ahol a kábítószer születik… Kambodzsa és Vietnam üvegházszerűen forró, fojtogató belsejébe!… Oda, ahonnan a fehér méreg halálos útjára indul a világ kábítószer-kereskedelmi csatornáin, ahol az indulatok perzselőbbek, mint a dzsungel hősége… a hagyományok könyörtelenebbek a természet törvényeinél!
Ősi, misztikus világ húzódik meg e járhatatlan területek szívében lappangó borzalmakkal, küzdelemmel, mágiával és cselszövéssel. Aki e sötét birodalmat mozgatva irányítja az ópium termelését, az hihetetlen gazdagságra és hatalomra tesz szert a térségben és világméretekben egyaránt. A CIA és a KGB előtt sem titok ez. Az események a föld több pontján neki is lendülnek!…
S hogy miképp szerezhető meg az ópiumhatalom? A megoldás kulcsa a KARDOK ERDEJE, a Prey Dauw nevű évszázados talizmán birtoklása, amely élet-halál urává tesz a vad, babonás khmerek lakta vidéken.
Pénz és hatalom!
A Prey Dauw megszerzéséhez ezernyi veszélyen át vezet az út!… Lustbader sodró lendületű, végsőkig feszült, valós elemekből építkező regényében bepillantást nyerhetünk e küzdelembe, mely New Yorkban, Párizsban s legfőképp minden baj forrásánál: Kambodzsa ősi, sötét ópiumbirodalmában zajlik!
Szinte halljuk a lépések neszét a felázott avaron, a fülledt, őserdei félhomályban megpillantjuk az éles pengék gondolatnál sebesebb villanását, miközben Lustbader, a nagy varázsló lapról lapra csigázza érdeklődésünket a végkifejletig.
Ezt a könyvet nem lehet letenni…

Először azt hittem, hogy a "világhírű Eric von Lustbader" csak egy a 90-es évek hazai álneves íróink közül, de nem. Bár nem valószínű, hogy szegény Eric tudott a lélegzetelállító regénye magyar megjelenéséről...

A következő borítókat csendes szemlélésre ajánljuk, a korszak hangulata garantáltan fejbevág.

Legvégül álljon íme a kedvencem. Annyira rossz, hogy egyszerűen fantasztikus: Conant látványosan a kor Marvel képregényeiből próbálta lemásolni a művész, kevés sikerrel, ám annál stílusosabban.

Imádom.

Nektek mi a kedvenc gagyi könyvborítótok a korszakból?

Elérkeztünk az egyik legpocsékabb Bond-filmhez, az 1977-es Star Wars népszerűségét meglovagoló Holdkeltéhez, amiben Roger Moore már nem a szokásos, vulkánsziget mélyén konspiráló, macskát simogató, kopasz főgonoszt intéz el, hanem kirepül az űrbe! Teszi mindezt azért, mert egy náci tudós a titkos űrbázisáról akarja megmérgezni a Földet, hogy utána a zsoldjába szegődő, dekoratív párokkal újra benépesíthesse az üres bolygót. Zseniálisan blőd, ZS-kategóriás sztori - csak hát ugye nem egy Orion tévén nézett, zizegős képű VICO-filmről van szó, hanem Roger Moore 1979-es blockbusteréről!

A film egyetlen pozitívuma, hogy egy texasi szépség, Lois Chiles alakította benne a Bondot segítő CIA-kémet, Holly Goodheadet:

Tavaly egy igen-igen jó, hazai fejlesztésű Mad Max-hangulatú társasjáték fejlesztése zárult sikeres Kickstarter kampánnyal, a mázlista geek szaksajtó pedig már ki is próbálhatta az elmúlt hónapokban a Saltlands prototípusát.

A játék rozsdás-véres-verejtékes hangulata természetesen mindenkit azonnal magába szippantott, de a profi dizájn és a választható versengő/kooperatív játékmechanika is igen tetszetős lett. Abszolút visszaadja minden a világvége utáni túlélők kalandos, ámde cseppet sem irigylésre méltó életét, amikor minden egyes új nap meg kell küzdeni egy-egy korty vízért és benzinért!

Sok szempontból volt pompás év 1982: ekkor került mozikba a Conan, a Szárnyas fejvadász, az E.T., a Poltergeist, a Tron és a 48 óra, de ebben az évben jelent meg Az országút harcosa is, azaz Ian Livingstone és a brit könyvipar frappáns válasza egy évvel korábbi Mad Max 2-re (plusz én is '82-ben születtem). Hozzánk persze a Fighting Fantasy játékkönyvszéria is, akárcsak minden más, késve jutott el, de 1989 nyarán már mi is egy felspécizett Dodge Interceptorban ülve száguldozhattunk a posztapokaliptikus világban Új Remény bajnokaként, a Kaland-Játék-Kozkázat sorozat legelső könyveinek egyikében:

A pofátlan Mad Max-koppintós eredeti címmel megjelent lapozgatós könyv (lásd: The Road Warrior / Freeway Fighter) a 35. születésnap alkalmából igencsak látványos ráncfelvarráson esett át: képregényváltozatban is kijön idén! Persze a jubileum mellett az is közrejátszhat a megjelenésben, hogy az Oscar-díjesővel jutalmazott Mad Max 4 óta ismét reneszánszát éli a posztapokaliptikus zsáner.

Az 1974-es Az aranypisztolyos férfi nem tartozik a kedvenc Bond-filmjeim közé. Sőt, egyáltalán nem rajongok a Roger Moore-éra piperkőc 007-eséért, aki mindig valami agysejtpusztítóan gyilkos viccet nyög be, mielőtt ágyba vinné az aktuális Bond-lányt vagy lepofozná a soron következő Bond-gonoszt. A Moore-féle blőd James Bond-filmeknek már nem sok közük volt Sean Connery ízig-vérig pulp ihletésű kalandjaihoz, sokszor kémfilm-paródiába csaptak át, és a XXI. századból visszatekintve műfajilag jóval közelebb állnak az Austin Powers-trilógiához, mint Ian Fleming eredeti regényeihez.

A komikum túlburjánzását a '70-es évek Bond-filmjeiben nagyon jól szemlélteti heti Bond-lányunk, Carmen du Sautoy is, aki a ledér hastáncosnőt, Saidát alakította Az aranypisztolyos férfi bejrúti jelenetében.

Azt minden filmrajongó tudja, hogy Martin Sheen és Cahrlie Sheen apa-fia párosként szerepeltek a Tőzsdecápákban, Lara Croft apját tényleg Angelina Jolie apja, Jon Voight alakította a Tomb Raiderben, Will Smith pedig a fiával, Jaden Smith-szel zuhant le egy idegen bolygóra a csapnivaló A Föld utánban. Az viszont nem annyira köztudott, hogy Van Damme és Stallone is forgatott már együtt a gyerekével, a Halloween sikolykirálynőjének, Jamie Lee Curtisnek pedig egy igazi horrorlegenda az anyukája! Lássunk néhány filmet, amiben együtt szerepelt a rokonság!

1. Jean-Claude Van Damme és Bianca Bree

2016 kimondottan jó év volt a hazai képregényrajongók számára, hiszen 167 magyar nyelvű füzet és kötet jött ki magyar nyelven. Ez csak egy kicsit marad el a tavalyi rekordtól, és lényegesen jobb szám, mint az elmúlt 4-5 év hazai képregényes termése (részletesebb adatok az MKSZ Képregényblog kiváló év végi összesítésében olvashatók). Ezeknek a kiadványoknak a többsége persze még mindig olyan populáris amerikai képregénysorozat volt, mint a Pókember, a Batman, a Walking Dead vagy a '90-es évek nagy slágere, a Spawn. Ugyanakkor nívós európai ínyencségekből is sokat kaptunk idén, és már nekünk, magyaroknak sincs okunk szégyenkezni, simán vannak olyan jó hazai gyártású képregényeink, amelyek akár a francia, olasz vagy amerikai piacon is megállnák a helyüket!

Épp ezért Pókember és társai helyett most az európai és a magyar palettáról szedtem össze 2016 legmenőbb képregényeit!

Akik a rendszerváltás környékén voltak gyerekek, azoknak két emlék biztosan örök életükre megmaradt ebből az időszakból. Az első, hogy félbe szakadt a Kacsamesék Antall József halála miatt. A második pedig, hogy a legunalmasabban induló családi vendégeskedést is fel lehetett dobni, ha előkerültek a Novoplast '80-as években kiadott, kultikus társasjátékai. Bizonyára sokunkban él még az emlék, ahogy a testvérekkel, unokatestvérekkel, ismerősök gyerekeivel éjszakába nyúlóan játszottunk a padlószőnyegen a Police 07-tel, Az Ezüst-tó kincsével vagy A mesék titkával. Na pont ezt a jóleső nosztalgiát és az évek óta tomboló retróőrületet lovagolta meg a Retro Games, amikor úgy döntöttek: az eredeti alkotókkal együttműködve, modernizált köntösben, családbarát áron újra kiadják az azóta csődbe ment Novoplast régi játékait.

Az Ezüst-tó kincse - vadonatúj szerencsekártyákkal!

Az Ezüst-tó kincsét aligha kell bemutatni a mai 30-as és 40-es korosztálynak. Ez volt az egyik legismertebb magyar társasjáték a Police 07 és a Macskafogó mellett: a Novoplast a rendszerváltás utáni megszűnéséig 60 ezer darabot adott el belőle. Azt persze valószínűleg csak kevesen tudták akkoriban, hogy a Novoplast Kisszövetkezet ezzel a játékkal üzent hadat 1988-ban a Hasbro, a Ravensburger, az MB és a Parker „Szívasd tönkremenetelig a másik játékost!”-típusú, rablókapitalista társasjátékainak, valamint a Kádár-korszak kicsi, savanyú Monopolyjainak, a Takarékoskodj!-nak és a Gazdálkodj okosan!-nak.