A következő Bond-lányunk Diana Rigg az 1969-es Őfelsége titkosszolgálatában című, nem éppen rajongókedvenc George Lazenby-féle James Bond-moziból.

Az ugye mindenkinek megvan, hogy ő a Trónok harca vicces öreganyója, a mindenkinek odaszurkáló Töviskirálynő? Évtizedekkel korábban pedig nemcsak Bond-lány, de igazi szexbomba volt, akinek a dekoltázsa legalább annyit szerepelt a magazinok címlapján a '60-as és a '70-es években mint mostanság Sarka Kata feneke a Velveten!

1938-ban született Yorkshire-ben, de a család a vasúti mérnök apa új állása miatt Indiába költözött. Az '50-es években a Royal Academy of Dramatic Art padjait koptatta, 1964-re a híres Royal Shakespeare Company színészképzőt is elvégezte (Judi Dench-től Alan Rickmanen, Sean Beanen és Ian Holmon át Gary Oldmanig minden népszerű brit színész ide járt). Első tévés szerepét már 1959-ben megkapta a Szentivánéji álomban (de később az 1968-változatban is szerepelt).

A Nagy Áttörést, ahogy mondani szokás, a The Avengers című, vicces, enyhén sci-fi beütésű kémsorozattal érte el, ahol Emma Peel ügynöknőt alakította (ugyanazt a karaktert, akit később Uma Thurman a remake-ben).

A sorozat annyira tetszett a Jamos Bond-filmek producereinek, hogy végül őt kérték fel Tracy Bond szerepére, az egyetlen nőére, akit a 007-es oltár elé vezetett a sorozat történetében. És akit egy nevetségesen bárgyú nászutas autókázós jelenetben Bloefeldék egyszerűen legéppuskáznak:

Tracy szerepére Jacqueline Bisset-et és Catherine Deneuve-öt is meghallgatták, a rendező, Peter R. Hunt viszont Brigitte Bardot-t akarta. Viszont megharagudtak a színésznőre, amiért szerepet vállalt a Bond franchise-ból távozó Sean Connery Shalako című filmjében, ezért végül Diana Rigg mellett döntöttek a kémsorozatos rutinja miatt.

A forgatás ilyen bolondozásokkal telt el:

Igaz, Rigg kifejezetten utálta Lazenbyt, mert a közös munka alatt állítólag folyton a fenekére csapott.

A 7 millió dollárból forgatott film végül 64,4 milliót kaszált - ami 1969-ben pont olyan jó arány volt, mintha egy 100 millióba kerülő blockbuster bevétele átlépné a bűvös egymilliárd dolláros határt.

Diana Rigg volt egyébként az első angol sztár a brit színháztörténelemben, aki 1970-ben elsőként dobta le a textilt és vetkőzött meztelenre a színpadon az Abelard and Heloise című darabban.

A Bond-filmje után évtizedeken át elhalmozták színházi, tévés és  mozifilmes szerepekkel. 1994-ben megkapta Erzsébet királynőtől a Dame Commander of the Order of the British Empire címet, a brit művészet terén tett évtizedes, kimagaslóan jó erőfeszítéseiért.

2013-ban újabb rajongókat szerzett magának a Dr. Who-val:

Jelenleg pedig a Trónok harcában láthatjuk a Tyrell-ház kavarógép úrnőjeként:

Ez viszont egy fotosoppolt kép a művésznőről, mindenesetre szépen összemontírozta az alkotó a kalapos-esernyős-urizálós világot a kémnők fülledten izgalmas életével.

Végezetül köveztkezzen egy majdnem 10 éves cikk, nagyjából 2006 környékéről, amikor egy egyhetes james Bond-maraton alatt ezt írtam az Őfelsége titkosszolgálatában című, Lazenby személye miatt a rajongókat is erősen megosztó klasszikusról:

Az 1969-es Őfelsége titkosszolgálatában sok szempontból kilóg a James Bond-filmek sorából. A legszembetűnőbb különbség természetesen az, hogy a 007-est - először a sorozat történetében - nem Sean Conerry játssza, hanem egy addig jóformán ismeretlen férfimodell, George Lazenby. (Aki ráadásul nem is brit, hanem ausztrál születésű - és ez már önmagában kivívta a konzervatív rajongók és kritikusok nemtetszését...) A film előkészítési szakaszában a korai James Bond filmek két állandó producere, Albert Broccoli és Harry Saltzman már legalább száz jelentkezőt meghallgattak, mikor végül a Big Fry csokoládéreklámban ládákat cipelő ausztrál mellett döntöttek. George Lazenby fiatal volt, atlétikus alkatú, és viszonylag jóképű is - ám meglehetősen arrogáns, és híján jóformán minden színészi képességnek... Hogy ezen utóbbi ellenére miért épp őt választották ki a 007-es szerepére, arra talán három név (Sean Connery, Peter Hunt, Jurij Borjenko) szolgál magyarázatul.

 

Conerry már a Csak kétszer élsz forgatása előtt is tett olyan kijelentéseket, hogy a filmipar beskatulyázta őt egy sármos akcióhősnek, aki a kasszarobbantó, könnyed műfajon kívül már nem képes bizonyítani, és hogy akövetkező James Bond filmje lesz az utolsó. Hiába próbált meg filmbéli alteregójától gyökeresen különböző életstílust felvenni (például kínosan ügyelt arra, hogy nyilvános helyeken drága pezsgők helyett sört igyon - és soha nem kért Vodka-Martinit, sem felrázva, sem keverve), az interjút készítő újságírók rendszeresen Mr. Bondnak szólították - sőt, egy ízben maga a brit királynő is... "Torkig vagyok ezzel a figurával, soha többé nem vállalom el Bond szerepét!" - nyilatkozta nem egyszer. "Minden résznél ezt mondja." - nyugtázta a skót színész kirohanásait Harry Zaltzman producer, és magában már annak örült, hogy az efféle nyilatkozatok milyen jó reklámot jelentenek a készülő filmnek. Ám a You only live twice 1966-os bemutatója után kiderült: Sean Connery ezúttal tényleg komolyan gondolja távozását.

 

Míg a producereknek sok fejtörést, és még több álmatlan éjszakát okozott az új főszereplő kiválasztása, Peter Hunt rendező egyáltalán nem volt elkeseredve - éppen ellenkezőleg! A korábbi Bond-filmek vágójaként alaposan kiismerte a Fleming-regények hőse köré felépített világot, így elég elszántnak érezte magát ahhoz, hogy az új filmben felrúgja szinte az összes addigi szabályt. Elég volt a csillogó-villogó szuperkütyükből, és az egy filmre jutó lengeruhás nők egyre magasabb számából! Így eshetett meg, hogy kémfelszerelésből George Lazenbynek csupán kettő (egy bőröndméretű széftörő-fénymásoló és egy mikro-fényképezőgép), Bond-lányból pedig csak egy jutott - ráadásul az utóbbit, egy portugál keresztapa egy szem gyermekét még feleségül is kellett vennie. A rendező azzal indokolta ezeket a változtatásokat, hogy hűnek kell lenni az eredeti regényekhez (szerinte az előző Bond-film, a Csak kétszer élsz mindössze a címében mutatott hasonlóságot Ian Fleming könyvével). Meg kell mutatni a nézőknek, hogy a 007-es több egy italok és nők terén jó ízléssel megáldott, mindig kínosan elegáns, hidegvérű gyilkosnál; és a látványos külsőségek helyett a karakterek kidolgozottságára és a színészi játékra kell helyezni a hangsúlyt.

 

Ennek persze némileg ellentmondani látszik a tény, hogy Lazenby nem a színészi képességeivel nyerte meg a producerek bizalmát, sokkal inkább azzal, hogy a próbafelvételén egy nagyon is fájdalmas jobbegyenessel küldte padlóra Jurij Borjenkót, a kaszkadőr-jeleneteket felügyelni hivatott szovjet birkózót.

 

Peter Hunt tehát nagy fába vágta a fejszéjét, mikor úgy döntött, filmre viszi azŐfelsége titkosszolgálatában-t, Ian Fleming 1963-as regénye ugyanis eleve eltért a korábbiaktól. A Jamaikán megtelepedett egykori brit elhárító tiszt bevallottan kedvtelésből írt, így egyáltalán nem törődött azzal, hogy ha legújabb könyvében Bond feleségül veszi aktuális partnernőjét, akkor a később megfilmesített folytatásokban igen rosszul venné ki magát, ahogy immár házas emberként más és más nőkkel bújik ágyba.Peter Hunt a maga újító szellemiségével bátran bevállalta ezt a fordulatot - a Bond-filmek rajongói pedig valószínűleg soha nem bocsátják meg neki az erdei sétalovaglást, a túlságosan is romantikusra sikerült tengerparti andalgást, és a leginkább egy dél-amerikai virágkarneválra emlékeztető esküvőt...

 

Más szempontból viszont az On Her Majesty's Secret Service ízig-vérig Bond-film, hiszen a 007-es ezúttal is a legjobb sportkocsikon száguldozik és a legszebb nőket öleli - miközben mintegy mellékesen a korábbi részekből jól ismert főgonosz, Blofeld legújabb világuralmi tervét is meghiúsítja. A szuperbűnözőt ezúttal mindenki kedvenc nyalókát szopogató zsaruja, Telly Savalas alakítja (aki sokkal jobb választás, mint Donald Pleasence a Csak kétszer élsz-ben). Terve, miként azt már az eddigi filmekben is megszokhattuk, egyszerre zseniális és bárgyú: a svájci Alpok egyik megközelíthetetlen hegycsúcsán felépített magánklinikája mélyén ahelyett, hogy valami hasznos orvosi kutatást folytatna, halálos vírusokat tenyészt. Nem kevésbé halálos a korábbiak helyébe állt hűséges segítőtársa sem - aki ezúttal nem egy pengekalapos ázsiai, hanem leginkább egy Rosa Klebb (a From Russia With Love gonosz szovjet ügynöknője) és Frankenstein törvénytelen házasságából született, bozontos szemöldökű tudósnőre emlékeztet (Ilse Steppat).

 

A szanatóriumnak álcázott titkos bázis hölgyvendégei valóban nem kapnak olyan hangsúlyos szerepet, mint a korábbi Bond-lányok - olyannyira nem, hogy csak találgatni tudja a néző: vajon miért hívják őket A Halál Angyalainak (és hogy vajon azért nem kapott-e többé Bond-szerepet Lazenby, mert a filmben két hölgyhöz is átlopózott éjszaka, elkapni valami csúnya vírust...). Diana Rigg, az ünnepet színpadi színésznő (akinek kulturális érdemei elismeréseként az angol királyi udvar női lovagi címet adományozott) kitűnő választás a széltől is óvott maffiózó-csemete, Tracy Divicenso szerepére - más kérdés, hogy az eleve dramaturgiai képtelenségnek számító esküvői jelenetben azért nyújt olyan vérszegény alakítást, mert egyáltalán nem jött be neki George Lazenby arrogáns, fontoskodó, és folyton hölgykollégái fenekére csapó stílusa...

 

Peter Hunt úgy szakított bizonyos Bond-hagyományokkal, hogy egyben új Bond-mítoszt is teremtett. Az Őfelsége titkosszolgálatában volt ugyanis az első olyan film, ahol a 007-es ügynök, miután lerótta a műfaj kötelező tiszteletköreit egy kaszinóban, és egy (egyértelműen Ian Fleming karib-tengeri aranyéletét idéző) trópusi paradicsomban, hűvösebb vidékekre kénytelen utazni. A gyengén teljesítő főszereplő és az elbaltázott forgatókönyv ellenére a sorban hatodik James Bond-film kifejezetten jól sikerült látványvilággal rendelkezik. Mind a hajmeresztő jég-rally, mind a népszerű téli sportokkal megbolondított üldözési jelenetek felbukkannak színesítő elemként a későbbi filmekben - sőt, a sítalpakon való menekülés a géppuskás üldözők elől szinte állandó kellékévé vált a 007-es későbbi, főcímzenék előtti "mini-kalandjainak". (A havas tájak lélegzetelállító képsorait két profi kaszkadőr-operatőr munkája: Willy Bogner, az egykori sí-olimpikon hátrafelé síelve vette fel a közelieket, Johnny Jordan pedig a levegőből való filmezésnek volt mestere - egészen a helikopteres balesetben bekövetkezett tragikus haláláig.)

A Heti Bond-lány alrovat előző bombanői:

• Ursula Andress
• Tanya Roberts
• Martine Beswick
• Honor Blackman
• Margaret Nolan
• Claudine Auger
• Luciana Paluzzi
• Molly Peters
• Mie Hama
• Akiko Wakabayashi
• Karin Dor
• Joanna Lumley

TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ JAMES BONDOS, STAR WARSOS, BUD SPENCERES ÉS VICO-FILMES RETRÓKONTENT NÉLKÜL!