Karton (igazából Karcsi, de utálja, ha így hívják) hat éves, szemüveges kissrác, aki egész nap a számítógép előtt ül és a Plants vs. Zombies-zal játszik, Matild pedig kilenc éves kislány, és Kartonék fölött lakik a kék-sárga csíkosra festett panelházban. Egy szép napon Karton ágya alól előbújik egy apró, de irgalmatlanul büdös zombi, és a két gyerek segítségét kéri. Így kezdődnek a rövidke kalandok, amelyek során a két gyerek újra és újra megmenti a zombikat.
Lesi Zoltán Karton és Matild - A zombimentők című könyve négy rövidke meséből áll. Felépítésük egyszerű: a Fülinek keresztelt, barátságos zombi a gyerekek segítségét kéri valamilyen vész elhárításában, és néhány oldal alatt megoldódják a problémát, hogy aztán jóízűen ehessék a pizzát. Így csapnak össze a gonosz kerti törpékkel, a túl sok csokit zabáló gonosz tudóssal, és keresik meg a varázsló könyvét, hogy megszabadítsák a zombikat az átoktól. A fejezetek eleje a valóságban játszódik, ám amikor Karton és Matild bemásznak az ágy alá, hogy összezsugorodva a mesék világába kerüljenek - ami gyakorlatilag ugyanaz, mint az igazi, csak más szemszögből nézve - a videojátékokhoz hasonlóan új pálya kezdődik, főellenséggel és más-más nehézségi szinttel. Ez ugyan rendkívül szellemes megoldás, de nem több puszta gegnél: az elbeszélés megmarad a klasszikus mesénél, nem vesz át jól felismerhető, sajátos stílusjegyeket a játékokból.
Ugyanez igaz a szereplőkre is: ha a zombikat lecserélnénk egyszerű manókra, nem változna érdemben a történet. Így az a fura helyzet áll elő, hogy a Karton és Matild frissnek és modernnek látszik - ez jórészt Lanczinger Mátyás nagyon vicces, képregényes-rajzfilmes illusztrációinak köszönhető-, ám valójában nem az. Néhány poén - például az e-mailezni tanuló virág - zseniális, de sajnos túl kevés van belőlük, ellenben valamiért teli van a könyv régimódi varázslépésekkel (egyet ide-egyet oda-ugrás-pirgéspörgés) és versikékkel.
A szöveget nagy betűkkel szedték, így a kicsik már önállóan is olvashatják. Fene tudja, esti mesének ajánlható-e, hiszen mégiscsak zombikról szólnak a történetek, akiknek az agyát kukacok zabálják, és folyton lepottyan egy-egy végtagjuk, ráadásul épp az ágy alól másznak elő. Még akkor is, ha ezek barátságos zombik, és harapni is csak köszönésképpen szoktak.