Nemrég debütált a Netflixen Rachel McAdams és Will Ferrell szívmelengető zenés vígjátéka Eurovision Song Contest: The Story Of Fire Saga címmel. Bár a film valójában egy görbe tükör az ABBA diadalútja után lényegében csak csupa tarkaruhás tökfilkót, magamutogató pojácát és giccsben úszó dívát felvonultató Eurovíziós Dalfesztiválnak, az a furcsa helyzet állt elő, hogy teljesen jól működik nyári blockbusterként. Igen, a sztori egy ordas nagy kliséhalom, igen, a fülbemászó-könnyfakasztó dalok és a színpadi show az a fajta bazári látványosság, amit évek óta mindig meg lehet etetni velünk, magyarokkal is Csillag születik, X-Faktor, Sztárban sztár és A dal címmel, no meg persze magával az Eurovíziós Dalfesztivál-közvetítéssel. Mégsem lehet haragudni erre a filmre, mert a világ végén (a lehető legsztereotipabb módon ábrázolt Izlandon) nagyot álmodó, különc popduó története tökéletesen működik, a dalok pedig annyira fülbemászóak, hogy ezt az Eurovízió-paródiát alighanem pont az Eurovízió-rajongók fogják a legjobban szeretni!

Egy Dan Flesher nevezetű Csilalgok háborúja-rajongó youtuber pár nappal ezelőtt eljátszott az izgalmas gondolattal: mi lett volna, ha a második Ewoks-tévéfilm, A bátrak karavánját folytató Harc az Endor bolygón is megkapta volna 1985-ben George Lucastól ugyanazt a sok-sok millió dolláros büdzsét és marketinggépezetet, ami sikerre vitte az őstrilógiát? Bizonyára kaptunk volna egy ilyen pöpec előzetest, mint az alábbi! Aamúgy emlékeim szerint nálunk Magyarországon nemcsak hangalámondásos VHS-kazettákon terjedt ez a film, de bizony a mozik is játszották!

A számítógépezés aranykorában, az 1.44-es lemezeken 486-osokra másolt játékok idején a Future Wars volt az, ami örökre megszerettette velem a kalandjátékok műfaját: egyből lenyűgözött, hogy bár ennek a játéknak is ugyanolyan gyönyörű sci-fi pixelvilága van, mint az Another Worldnek, nem kell észvesztve rohangálni benne, ráérek fejtörőkön agyalni, tárgyakat kombinálni, párbeszédet szótárazgatni és a szereplők akasztófahumorán nevetni (például amikor az ablakmosó főhős vizesvödre kiborul, de utána nyakon lehet önteni vele az izgága főnököt is).

Végre hivatalos: augusztus 16-án startol el az HBO Maxon az idei év legjobban várt horrorsorozata, a Lovecraft Country! Ez az a széria, amelynek a vezető producere J.J. Abrams (hogy ez jó hír-e vagy rossz, azt ki-ki döntse el maga), aki azért misztikus sorozatok tekintetében letett már egy s mást az asztalra tévéfronton (lásd: Lost, Castle Rock).Társproducerként beszállt a Lovecraft Country munkálataiba Jordan Peele, a Tűnj el! című kulthorror rendezője is.

Mark Hamill, a régi és az új Csillagok háborúja-filmek sztárja ugyan már 68 éves, mégis ugyanolyan nagy kópé, mint vásott kiskölyök korában – és erről bárki meggyőződhet, ha elkezdi olvasni a hivatalos Twitter-oldalát, a Hamillhimselfet, ahol az elmúlt években ilyen posztokban száguldott a dilivonat:

10 éves lett a Sony PlayStation Plus szolgáltatása, amit most azzal ünnepel a patinás játékipari óriás, hogy júliusban a szokásostól eltérően kettő helyett három ingyenesen letölthető játékot biztosít az éves előfizetéssel rendelkezőknek. Az első gamma egy igazi nagyágyú, a 2015-ös Rise of the Tomb Raider egy évvel későbbi, felturbózott változata, a 20 Year Celebration, ami a legelső Tomb Raider 20 éves évfordulójára készült el. A játékot ugyanaz a Crystal Dynamics fejlesztette, akiknek a boszorkánykonyhájában a nagy sikerű, 2013 Tomb Raider-reboot készült, ami szakítva a korábbi évek Tomb Raidereivel egy izgalmas előzménysztoriban mutatta be, hogyan lett Lara Croftból, a hajótörött tinilányból az a rettenthetetlen női Indiana Jones, akinek anno 1996-ban megismertük.

Ha minden jól megy, idén novemberben debütál PC-n, PS4-en és Xbox One-on az utóbbi évek legjobban várt videojátéka, a Cyberpunk 2077, benne a CGI Keanu Reeves-szel. Aki alighanem nem is hús-vér karakter lesz, hanem inkább valamiféle odahallucinált tanácsadó szellem (sőt, szellem a gépben!), vagy régi emlékfoszlány, esetleg egy mesterséges intelligencia. Az utolsó jelenet legalábbis ezt sugallja nekem az új előzetesben:

Nem is olyan rossz double feature-rel vág neki a Playstation a nyárnak: az éves előfizetőknek júniusban egy egész jó Star Wars-játékot, a 2017-ben debütáló (és az azóta megjelent patch-ekkel már játszható szintre kikalapált) Battlefront 2-t adja oda a cég ingyenesen a játékosoknak, mellé pedig a patinás háborús franchise, a Call of Duty szintén 2017-es felvonását, a második világháborús WWII-t is.

Igencsak izgalmas, másfél órás online videóinterjú került fel a Bíborhold csatornára Novák Csanáddal, a magyar sci-fi és fantasy könyvkiadás élő legendájával és feketeöves pionírjával, a hazai szerepjátékos élet Nagy Öregjével – aki jelenleg Új-Zélandon él és visz sikeres vállalkozást egy digitális ügynökség műszaki igazgatójaként. Az interjú szándékosan a Valhalla Páholy '90-es évekbeli aranykorára koncentrál... Pedig itt aztán lehetett volna belemenős kérdéseket feltenni a licenc nélküli Star Wars-, AVP- és Doom-regényektől kezdve a szappanoperába illő összeveszésekig és árulásokig (az például különösen mulatságos hogy Bíborhold néven fut a csatorna – ezt a nevet ugyanis pont Novák Csanád csaklizta el a Beholdertől, akik ezután Holdtölte címen kellett, hogy továbbvigyék a magazinjukat), hiszen Novák Csanáddal egy kezemen meg tudom számolni, hány interjú készült korábban: volt egy a Bíborhold 1993/2-es számaiban, majd egy 1994-es Keeper fanzinban, és nagyjából ennyi...

Alighanem minden negyvenes geek fejében elevenen él a kép, amikor a '80-as években (de még a '90-es évek elején is!) úgy néztünk a nagyszobában csapatostul összecsődülve a képmagnón másolt VHS-kazettás filmeket, hogy az adott produkció összes szereplőjének ugyanaz a fahangú, érzelemmentes fickó kölcsönözte a hangját. Teljesen függetlenül attól, hogy az épp képernyőn látható karakter egy évődő nőszemély vagy egy mérges öregúr volt-e. Én máig nem feledem, hogy így láttam a Szörnyecskéket az osztálytársamnál, és talán az első Terminátort meg valamelyik James Bond-filmet is (sajnos anno nem láttam így gyerekként a hírhedt narrátoros, Jedi „új fénykardot konstruáltál” visszatért, pedig az lett volna az igaz!). Nos, egy DesterCalibra nevű retrórajongó pont ezeket a régi, szép emlékeket hozta vissza, amikor elkészítette a napokban az idei év legjobban várt videojátékához, a Cyberpunk 2077-hez kijött E3-as trailer hangalámondásos verzióját! Íme:

Máig emlékszem, hogy az 1991-es Civilization mennyire más játékélményt nyújtott anno gyerekként, mint a '90-es évek elején igencsak sokszor nyúzott Prince of Persia, az Another World, a Prehistorik vagy épp az Atomix. A húgommal persze eleinte csak azon nevettünk, hogy Shaka Zulunak mennyire mókás volt a neve és a fizimiskája, Napóleon és az angol királynő milyen durcásak lettek, ha hadat üzentünk nekik (az egyik pixeles miniszterük még be is mutatott!), na és persze hogy a városokat saját magamról nevezhettem el Gyuszipolisznak meg Szentgyulafalvának! Aztán a még nálam is nagyobb CIV-rajongó édesapám egyik CHIP magazinjában olvastam egy részletes leírást arról, milyen fontosak az egymásra épülő tudományos felfedezések, mennyire elengedhetetlen a gépi ellenfelek egymásnak ugrasztása ügyes diplomáciázással, vagy hogy a játékot nemcsak úgy lehet megnyerni, ha elkalapáljuk az összes konkurens civilizációt, hanem úgy is, ha elsőként viszünk embert az űrbe, és kolonizáljuk az Alfa Centaurit!

Túlzás nélkül állíthatom, hogy mintha csak tegnap lett volna, pedig valójában 2017(!!!) novemberében írtam meg itt a Nerdblog hasábjain, hogy 25 év szünet után, az 51. számmal (amolyan előrehozott karácsonyi ajándékként) feltámad gyerekkorunk kedvenc ifjúsági lapja, a Kockás! A '80-s években egy egész generációnak meghatározó élmény volt Pif, Herkules, Szépalmási professzor, Dr. Justice, Cogan, Placid, Múzó, Smith, Wesson, Leonard, Artúr, Vakarcs és Taraó izgalmas kalandjait olvasni, no meg persze Rahanét, aki mindig látványosan fejest ugrott minden elé kerülő nagyobb vízfelületbe, és folyton arra ment rendet tenni az őskor káoszában, amerre a megpörgetett késének hegye mutatott.

Egyértelműen Rahant hiányolták leginkább a nosztalgiázó Kockás-olvasók az újraindult magazin lapjairól - velem az élen!. Szerencsére a Vitanum kiadó vezetői, Szekeres Márti és Gyöngy Balázs egy hosszú tárgyalássorozat után végül sikeresen megegyeztek a jogtulajdonossal, és a 2018 telén már a Tűzhajúval a borítóján indult el a Kockás havilap mellett a negyedévente megjelenő Kockás Különszám.

„Flash, I love you, but we only have 14 hours to save the Earth!”

Sosem felejtem el, ahogy Melody Anderson ezt sikítja az atlétatrikós, szőke izompacsirta Sam J. Jonesnak a furcsa robotkatonák gyűrűjében, a fahangú narrátor pedig percekkel lemaradva aládünnyög valamit, amire én már nem is figyelek, annyira magával ragad a sok lézercsoda és varázslat! A tűzpiros lakkszerkóban domborító Ornella Mutit csak azért nem említem, mert mindössze 8 éves voltam, amikor először láttam a Flash Gordont, és nem az olasz szexszimbólumra koncentráltam, hanem a dagi sólyomemberekre, meg Timothy Dalton viccesen kackiás bajszára.