Mostanra alighanem az is értesült róla, hogy Terence Hill a héten Magyarországon járt, hogy promótálja új filmjét, a Nevem: Thomast, aki soha életében nem nézett meg egyetlen Bud Spencer-Trence Hill-klasszikust sem, hiába ismétli hetente valamelyik csatorna a páros filmjeit. De mitől ilyen népszerű ez a két kedves pofonosztó a mai napig nálunk, és miért ragad ott a tévé előtt 9-től 99 éves korig mindenki, ha felcsendül a Kincs, ami nincs zenéje vagy a Különben dühbe jövünk betétdala?
Hogyan lett Bud Spencer és Terence Hill mocskos-véres westernhősből vidám, verekedős vigéc? Mi köze ennek Brecht-hez és Jim Morrisonhoz? Milyen az igazi westernhumor és a macsóságmentes szépfiú? Ennek próbáltunk utánajárni a hazai popzenei és filmes újságírás középcsatár-fenegyerekével, Csepelyi Adriennel a Klubrádión, a Popfilter eheti adásában. Íme: