Van még egyáltalán idehaza olyan geek, aki nem tudja, hogy most hétvégén Magyarországra jön Ian Livingstone, és az Arcadia Nosztalgia Játékkiállítás második napján, november 3-án, szombaton előadást tart, majd dedikálja a rajongók könyveit? A szerző látogatását az Insert Coin Egyesület a Videojátékos Kultúráért szervezte le a Flippermúzeum szokásos éves rendezvényére, ami idén az Insert Coin éves közönségtalálkozójának, a PixelConnak is otthont ad.

Fontos szolgálati közlemény: a szombati belépő mellé megvásárolható dedikálójegyek mostanra teljesen elfogytak! Viszont aki ott lesz szombaton az Arcadián, Ian Livingstone angol nyelvű előadását nyugodtan meghallgathatja – csak nem kap hozzá szinkrontolmácsolást fülhallgatón, és nem tud posztert meg könyvet dedikáltatni a Mesterrel az előadás után!

Pompás Halloweenhez időzített Trick or Treat leárazást tart a GOG, félelmetesen jó áron lehet most bezsákolni olyan kultikus horrorjátékokat, mint az Alan Wake, a Gabriel Knigt 1-2-3, az Alone in the Dark, az X-Com, a Sunless Sea vagy a Phantasmagoria, ami anno a megjelenésekor igen menőnek számított az interaktív filmbetétek miatt. A mostani leárazásba viszont érdekes módon olyan vidámabb címek is bekerültek, mint a Cuphead, a Leisure Suit Larry, az Earthworm Jim, a Psychonauts vagy az örök kedvencem, a Titus the Fox. Emellett persze rengeteg Sherlock Holmes-kaland és élőholtas lövölde is megtalálható a kínálatban, a Carmageddonról nem is beszélve!

Elképesztő tempóban jönnek ki egymás után magyar nyelven a jobbnál jobb európai képregények! Az október 28-án megrendezésre kerülő Őszi Képregénybörzén debütál többek között a Blacksad #5 és az Incal #4 – ami azt jelenti, hogy óriási lemaradásban vagyok, mert csak most jutott időm megírni a kritikát az Incal #3-ról. Úgyhogy csapjunk is bele az űrlecsóba, és próbáljuk meg megfejteni, mitől olyan delejesen vonzó ez a Jodorowsky-Mœbius négykezes klasszikus!

A 2018-as esztendő nevezetes dátumként fog bevonulni a majdani magyar képregény-történelembe: ez volt az az év, amikor a Cartaphilus két félbehagyott sorozatát is feltámasztotta egy-egy magyar kiadó! A Vad Virágok Könyvműhely a Hellboyt hozta vissza (itt írtam róla bővebben), a Fumax pedig gyűjteményes kötetben adta ki a Sandman közönségkedvenc karakterének, a gót tinilányként ábrázolt Halálnak a történeteit – reméljük, ez egyfajta piackutatás volt, ami után a Sandman-köteteket is bevállalja majd a kiadó!

A 2010-es évek eleji nagy képregényes fellángolásban az Alexandra fiókkiadója, a Cartaphilus kezdte el megjelentetni idehaza a kultikus Hellboyt, de sajnos a ez a sorozat is ugyanúgy félbeszakadt, ahogy Neil Gaiman Sandmanje. Idén viszont a Vad Virágok Könyvműhely gondolt egy merészet, és mivel a korábbi zászlóshajójukhoz, a Kázmér és Hubához újabb kötet már nemigen tud megjelenni magyarul (nem maradt mit lefordítani), gyorsan lecsaptak egy másik ismert brandre. Jelen cikkemben arról a két sorozatnyitó kötetről lesz szó, amit anno már a Cartaphilus is kiadott (A pusztítás magja, Ördögöt a falra), de mire ezeket a sorokat leírom, a Vad Virágok raktárában már javában hordják halomba a harmadik kötet, A végzet jobb keze frissen kinyomott példányait, hogy minden Hellboy-rajongónak jusson belőle a vasárnapi Képregénybörzén.

Ma már ott tartunk, hogy minden hónapra jut valami képregényes dzsembori, legyen az börze, fesztivál vagy geek kirakodóvásár. No nem panaszkodásképp írom ezt, sőt! Lassan nemcsak beérjük az aranykorként megélt '90-es évek Kandi Lapok-fémjelezte, legendás képregénybőségét, de le is körözzük azt! Olyannyira így van ez, hogy a korábbi években nem is tudtam mindig összeszedni 10+1 olyan képregényt, amit már nagyon várok - idén viszont azon kellett agyalnom, kit hagyjak le úgy a listámról, hogy ne legyen belőle sértődés... És akkor hol van még a direkt a karácsonyi őrület elé megszervezett Hungarocomix, ahol többek között az én kiadómnak, a Kaméleon Komixnak is lesz egy igencsak ütős meglepetéskiadványa! No de lássuk most inkább az őszi börze kínálatát!

Imádom a fumettit, azaz az olaszok olvasmányos és kalandos, jellegzetesen fekete-fehér horror és fantasy képregényeit. Sőt, szinte már izgatottabban várom az újabb magyar nyelvű megjelenéseket, mint ygerekkoromban a Kandi Lapokat, Pókemberrel meg Batmannel – pedig annak idején azokban a füzetekben is olyan ínyencfalatokat kaptunk, mint a Kraven utolsó vadászata, a Titkos háború, a Gyilkos tréfa vagy Norm Breyfogle torz vízköpőre hajazó Denevérember-figurája. Jelenleg abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy már három hazai kiadó is biztosítja nekünk az éves betevő fumetti-adagunkat: a Frike prosperáló Dampyrja és Dylan Dogja valamint a Diabolikot megjelentető, újonnan megalakult  Anagram Comics mellett a képregényveterán Tálosi „Spuri” András kiadója, a Goobo is igyekszik maximálisan kiszolgálni az olasz kalandképregények szerelmeseit. Mire ezeket a sorokat leírom a Dragonero 2-ről, már talán meg is vásárolható a harmadik rész, sőt, nyomdában a negyedik (és akkor még nem is beszéltem a Goobo következő nagy dobásáról, a Maximum Bonelli című kiadványról, amiben olyan sci-fi húzónevek lesznek, mint Nathan Never vagy az Árvák)!

A Dragonero a legjobb „orkok vs. emberek”-típusú, grandiózus történet a Gyűrűk Ura és a Warcraft óta!

Az Io9-nal egybeolvadt Gizmodón jött szembe a napokban a hír, hogy a mesekönyvkiadóknak már semmi sem szent: illusztrált kötet jelent meg októberben Jonesy-ról, az Alien-filmek hányattatott sorsú, narancssárga macskájáról! A Nostomo űrhajó fedélzetén játszódó, szöveg nélküli, képregényszerű képeskönyvet Rory Lucey írta és rajzolta, aki a mintaoldalak alapján tökéletesen tisztában van azzal, hogy egy szeretetre (de leginkább kajára) éhes macska is képes úgy befúrni magát a fejedhez, amíg alszol, mint egy arctámadó, és a legváratlanabb pillanatban ugrik rád a félhomályból, rád hozva a frászt, akárcsak a rettegett duplaállkapcsú szörnyeteg. Mindenképpen érdekes kötet ez, amit minél többet nézegetek, annál inkább nem tudom eldönteni, hogy ez most egy kellemesen bizarr és horrorisztikus produktum, vagy valami cukiskodó gagyiság. Íme néhány mintaoldal:

Végre értelmes dolgokra is használja a net népe a mesterséges intelligenciát és a mélytanulási algoritmusokat, nemcsak arra, hogy kamu pornófilmeket gyártson a sosem pislogó Rihanna és Gal Gadot főszereplésével, meg belerakja Nicolas Cage arcát a Terminator 2, a Frigyláda, a Superman és a Dr. No legemlékezetesebb jeleneteibe! Lám, a deepfake technológiát, vagyis a deep neural networkök, azaz a hálózatba kapcsolt, nagy számítási teljesítményű gépek bonyolult algoritmusok alapján létrehozott kamuvideóit a jó ügyet is szolgálhatják:

Az Alden Ehrenreich-hel elégedetlen Star Wars-rajongók például bele tudják rakni Harrison Ford arcát a Solo: Egy Star Wars-történet előzeteseibe!

Emlékeztek még, mekkora menőség volt 1994-ben a Wing Commander 3-mal játszani a Sound Blasteres PC-ken? Ez volt ugyanis az első olyan epizód ennek a kultikus űrszimulátor franchise-nak a történetében, ahol már nem csak úgy szimplán pár pixelhalmazra lődöztünk a joystickot rángatva, hanem két bevetés között a korszak népszerű újításaként hús-vér színészekkel felvett átvezető videókat nézhettünk. Amikhez ráadásul sikerült megnyernie a készítőknek a Star Wars-trilógia sztárját, Mark Hamillt, aki az Indy-filmek Sallah-jával, John Rhys-Daviesszel az oldalán igyekezett helytállni az űrmacskák elleni háborúban. Így lényegében nem is űrszimulátort játszottunk, amikor leültünk Wing Commanderezni, hanem egy interaktív film sztorijában haladtunk előre azzal, ha teljesítettünk egy-egy küldetést.

Nem kevesebb, mint 191(!!!) viccesen bizarr és szívmelengetően rút ghánai (plusz Fülöp-szigeteki) moziplakátot mutattam be eddig itt a Nerdblogon. De ahogy mondani szokás: ez még csak a jéghegy csúcsa, nem értünk le a bödön aljára!

58 éves korában elhunyt minden idők egyik legkülönlegesebb amerikai Batman-rajzolója, Norm Breyfogle. Bár rajzolt a Marvel és a DC kiadóknak egyaránt, a legtöbben a Detective Comics 1987–1993 közötti időszakát kötik a nevéhez, amikor együtt szőtte a Denevérember történetének fonalát a nem kevésbé zseniális brit íróval, Alan Granttel. Breyfogle sajátos képi világa alighanem generációknak égett bele örökre az emlékezetébe. Nála Batman nem sokban különbözött egy életre kelt, ódon vízköpőtől, sőt, sok rajzon már inkább valami sátánfajzat volt, aki egyenesen a Pokolból ugrott elő, hogy felfalja Gotham összes bűnözőjét! Breyfogle rajzain a denevérmaszk fülei sokszor tűntek ördögszarvnak, a palást pedig démonszárnyként csapkodott Batman mögött.

Megoszlanak a vélemények a Shane Black-féle Predátor 4-ről. Egyesek szerint kihalhatna már végre ez a hányattatott sorsú űrfaj, szerintem viszont egy egész szórakoztató, Szív TV-hangulatú B-filmet kaptunk, ami persze lehetett volna sokkal jobb is. Például ha az eredeti forgatókönyvben lévő befejezést forgatják le hozzá!