
Imádom a fumettit, azaz az olaszok olvasmányos és kalandos, jellegzetesen fekete-fehér horror és fantasy képregényeit. Sőt, szinte már izgatottabban várom az újabb magyar nyelvű megjelenéseket, mint ygerekkoromban a Kandi Lapokat, Pókemberrel meg Batmannel – pedig annak idején azokban a füzetekben is olyan ínyencfalatokat kaptunk, mint a Kraven utolsó vadászata, a Titkos háború, a Gyilkos tréfa vagy Norm Breyfogle torz vízköpőre hajazó Denevérember-figurája. Jelenleg abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy már három hazai kiadó is biztosítja nekünk az éves betevő fumetti-adagunkat: a Frike prosperáló Dampyrja és Dylan Dogja valamint a Diabolikot megjelentető, újonnan megalakult Anagram Comics mellett a képregényveterán Tálosi „Spuri” András kiadója, a Goobo is igyekszik maximálisan kiszolgálni az olasz kalandképregények szerelmeseit. Mire ezeket a sorokat leírom a Dragonero 2-ről, már talán meg is vásárolható a harmadik rész, sőt, nyomdában a negyedik (és akkor még nem is beszéltem a Goobo következő nagy dobásáról, a Maximum Bonelli című kiadványról, amiben olyan sci-fi húzónevek lesznek, mint Nathan Never vagy az Árvák)!
A Dragonero a legjobb „orkok vs. emberek”-típusú, grandiózus történet a Gyűrűk Ura és a Warcraft óta!