Egy igen különleges Bond-lányt mutatunk be cikksorozatunk mai részében. A Szigorúan bizalmas medencés jelenetében látható Caroline Cossey ugyanis egy olyan férfimagazinok címlapján domborító brit modell, aki előtte maga is férfi volt. Ma pedig ő az egyik élharcosa annak, hogy a transzszexuálisok is teljes jogú nőként élhessenek, akikre a családjogi és házasságjogi törvények ugyanúgy érvényesek, mint a többi nőre.

Caroline Cossey eredetileg Barry Kenneth Cossey néven született 1954-ben, egy norfolki kis faluban. Már pubertáskorban jelentkezett nála egy ritka genetikai betegség, a Klinefelter-szindróma (nőies alkat, heresorvadás, mellnagyobbodás, XXXY-kromoszóma). Gyerekkorában emiatt boldogtalan volt, egyetlen társa a nővére, Pam volt, aki előtt nyugodtan felvehette az anyja ruháit. 16 évesen Norfolkból Londonba költözött, ahol miután megismerkedett egy transszexuális nővel, és elkezdte a hormonterápiát, már teljesen nőként élt.

Egy mellnagyobbító műtét után először londoni éjszakai klubokban, majd Párizsban és Rómában dolgozott topless táncosnőként, hogy összegyűjthesse a pénz a teljes nemátalakító műtétéjére. Erre végül 1974-ben került sor a londoni Charing Cross klinikán.

Az operáció után már nőként ugrott fejest a modellszakmába, ahol a Tula nevet használta, ám ekkor még titkolta a transzneműségét. Rengeteg neves divatlapban és férfimagazinban szerepelt, a Vogue-tól és a Mayfairtől kezdve a Harper's Bazaaron és a The Sunon át a Playboy-ig és a Penthouse-ig.

1978-ban egy brit játékshow-ban, a 3-2-1-ben is szerepelt, ám egy újságíró világgá kürtölte a transzszexualitását, azzal a céllal, hogy könyvet ír az életéről. A média ezek után szétcincálta Tulát : minden hiénaújságíró a Caroline-t egyébként mindenben támogató családtagjait zaklatta exkluzív interjúért, pereskednie kellett a tévéshow producereivel és végül a beígért könyv sem született meg róla. Az incidens után évekig visszavonultan élt, 1981-ben viszont ő is jelentkezett az új James Bond-film, a Szigorúan bizalmas szereplőválogatójára. 

Albert Broccoliék ugyanis sok-sok csinos, lenge öltözetű lányt akartak szerepeltetni a főgonosz medencés bulijelenetében (Caroline Cossey a fenti képen a balszélen áll fehér bikiniben, az alábbi videón pedig épp a medencéből jön ki 0:17-nél).

A film premierje után egy évvel, 1982-ben ismét bombasztikus hírként tálalta a bulvársajtó (ezúttal az a Rupert Murdoch-féle News of the World, amelyik pár éve lehallgatási botrányba keveredett): az egyik Bond-lány eredetileg fiú volt!

Caroline-t nagyon megviselte a botrány, kis híján öngyilkos lett, de végül hogy elejét vegye a pletykáknak, ő maga írta meg az életét első könyvében, az I Am a Woman-ben. Pár évvel később a modellszakmába is sikeresen vissza tudott térni.

A '80-as évek közepétől Caroline Cossey a transzszexualitás törvényi elismerésének élharcosa lett. A brit törvényekkel és a bürokráciával való harcáról második életrajzi könyvében, a My Story-ban írt, ami végül 1991-ben jelent meg.

1991-ben ismét bekerült a Playboyba, ezúttal már nyíltan vállalva transzneműségét.

A '90-es évek elejére a magánélete is rendbe jött: az olasz Glauco Lasinio gróffal és az üzletember Elias Fattal-lal felbontott jegyessége után végül David Finch-csel házasodott össze, akivel jelenleg Atlantában él. 2015-ben megírta harmadik életrajzi kötetét is, Tula címmel.

Jó 10 éve így kritizáltam meg a Szigorúan bizalmas című Bond-klasszikust - néhány modoros mondat kivételével valószínűleg ma is ugyanezt írnám a filmről.

Az 1976-os A kém aki szeretett engem-mel és az 1979-es Moonraker-rel a Bond-filmek alkotói egy saját maguk által generált kényszerpályára tévedtek: jogos elvárás volt a nézőktől, hogy a mindenkori új film egzotikus tájak, látványosság, és humor tekintetében lekörözze az előzőt. Mivel a 007-es látványos külsőségek között megfordult már a világ minden táján, járt az óceán mélyén és lövöldözött az űrben is, nem igazán maradt a jó öreg Földön (és közvetlen vonzáskörzetében) olyan hely, ahová egy épeszű főgonosz (már ha létezik egyáltalán ilyen a James Bond-filmek esetében...) felépíthette volna a titkos búvóhelyét holmi világuralom reményében, anélkül, hogy Őfelsége titkosügynöke ne robbantotta volna előbb vagy utóbb atomjaira.

Albert Broccoli és csapata jól érzékelte a Moonraker bemutatója után, hogy gátat kell szabni a forgatókönyvírók fantáziájának, mielőtt a sorozat önmaga kínos paródiájaként végzi. A népszerű ügynök-sorozat életében időről időre eddig is szükség volt a sorok újrarendezésére: legutoljára a minden szempontból gyengén teljesítő Az aranypisztolyos férfi után kellett újragondolni, mitől is lesz Bond-film egy Bond film - az eredmény a nagy közönségkedvenc, A kém aki szeretett engem lett. Ez az út azonban a Moonraker után járhatatlanná vált, így az alkotók a titkos laboratóriumos, világot megmentős, Dr. No-szellemiségben készült történetváz helyett a másik "ősforráshoz" nyúltak vissza, és felidézték az Oroszországból szeretettel által képviselt régimódi kémfilmek világát.

Az 1981-es Szigorúan bizalmas lassabb tempót diktál, és összetettebb karaktereket mozgat, mint a korábbi James Bond-filmek. Sietségre semmi ok, hiszen nincs semmiféle szupergonosz, aki ultimátumot adna a nagyhatalmak vezetőinek, hogy ha nem teljesítik a követelését, gyilkos vírust szabadít el, vagy felhasználja az ellopott atomtölteteket. A 007-est (akinek Roger Moore ötödik alkalommal bújik az öltönyébe) most "csak" azért állítják csatasorba, mert a görög partok mentén elsüllyedt egy brit cirkáló, és az Admiralitás attól tart, hogy a kapitánynak már nem volt ideje bekapcsolnia a szigorúan titkos minősítésű, új rakétacélzó berendezés önmegsemmisítőjét - így az könnyen rossz kezekbe kerülhet. Egy görög maffiózó, akinek szűkebb szakterülete a különböző földközi-tengeri csempészútvonalak ellenőrzése, máris kutatni kezdett az elsüllyedt hajó után. A brit felderítés úgy értesült, hogy a roncsok keresésével megbízott búvárrégész, Havelock életét vesztette, így a helyszínre küldik Őfelsége elsőszámú titkosügynökét - hiszen ő már amúgy is profinak számít a víz alatti küldetésekben...

Bondnak azonban még akad egy kis dolga addig: a főcímzene előtti mini-történetben ugyanis egy kopasz, tolószékes figura (valószínűleg néhány korábbi rész ügyeletes csirkefogója, Blofeld az) átvette az irányítást az ügynököknek kijáró magánhelikopter felett. Így a derék 007-esnek először úrrá kell lennie a megbokrosodott masina fölött, aztán bele kell hajítania egy gyárkéménybe ismeretlen rosszakaróját, és majd csak utána jelentkezhet az új küldetésre. Bár az A.T.A.C. rakétairányító rendszer megtalálása az elsődleges feladat, Bondnak először azt kell kiderítenie, kik és miért végeztek Dr. Havelockkal.

A 007-es ezúttal nem kap semmiféle ketyerét Q-tól. Albert Broccoli producernek a Holdkelte után egy időre elege lett a csillogó-villogó, berregő, robbanó szuperkacatokból, és ebben egyet értett vele John Glen, a vágóból lett rendező (ez afféle hagyomány lehet a Bond-stáb körében, hiszen Peter Hunt ugyanígy kezdte) is. A modellváltás jegyében Bond már a nyomozás első helyszínén, Spanyolországban elveszíti szuperjárgányát: a minden bizonnyal tengeralattjáróvá is átalakítható Lotus Espritben beindul az önmegsemmisítő, mikor egy óvatlan tucat-bérgyilkos megpróbálja felfeszíteni az ajtaját. A Bond-rajongók persze megnyugodhatnak, nem marad el az autós üldözés. Egy dekoratív hölgy, aki bájos arca ellenére leginkább azzal hívta fel magára Bond figyelmét, hogy egy nyílpuskával keresztüllőtte azt a gengsztert, akit a 007-es éppen kifaggatott volna, fájdalomdíjként Őfelsége titkosügynökének rendelkezésére bocsátja apró, sárga Citroen-jét.

A bérgyilkosoknak szögletes benzinbatárjaikkal igencsak (ló)erőfölényben vannak, így a menekülők kénytelen kihasználni a vidéki táj adottságait - a Bond-filmek egyik legötletesebb üldözési jelenetével ajándékozva meg a nevetgélő nézőt.

A dekoratív nyílpuskás hölgyről (Carole Bouquet) közben kiderül, hogy a meggyilkolt búvárrégész, Havelock lánya, és éppen egyszemélyes bosszúhadjáratát teljesíti. A 007-es hamar meggyőzi, hogy érdemes egyesíteni erőiket (bár ahogyan ő szeretné, arra egészen a film végéig várnia kell...), így közösen próbálják felgöngyölíteni a szövevényes ügy szálait. A film nagy erőssége, hogy a főszereplőkhöz hasonlóan sokáig a néző sem tudja eldönteni: az egymással vetélkedő, nagymenő balkáni gengszterfejedelmek (Topol és Julien Glover kiváló alakítása) közül melyik akarja eladni az oroszoknak a brit hajóból kiemelt (leginkább egy '80-as évekbeli közért pénztárgépére hasonlító) ATAC rakétairányítót.

De addig is, amíg ez kiderül a "hagyományőrzés jegyében" láthatunk sítalpas üldözést, kaszinójelenetet... És gyönyörű víz alatti felvételeket, korinthoszi oszlopmaradványok között köröző cápákkal, nehézkesen verekedő mélytengeri búvárokkal és a Bond-filmekből mégiscsak elmaradhatatlan (ezúttal kizárólag kutató- és nem harci feladatokat ellátó) mini-tengeralattjárókkal. A készítők szándékos minimalizmusa végül jól sült el: a rajongók a Szigorúan bizalmast - talán éppen a korábbiaknál jóval hihetőbb története miatt - a legjobb Bond-filmek között tartják számon.

Ítélet:

 

 

 

Még több Bond-lány a Nerdblogon!

• Ursula Andress
• Tanya Roberts
• Martine Beswick
• Honor Blackman
• Margaret Nolan
• Claudine Auger
• Luciana Paluzzi
• Molly Peters
• Mie Hama
• Akiko Wakabayashi
• Karin Dor
• Joanna Lumley
• Diana Rigg
• Lana Wood
• Jill St. John
• Jane Seymour
• Britt Ekland
• Carmen du Sautoy
• Maud Adams
• Barbara Bach
• Lois Chiles
• Corinne Cléry

TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ JAMES BONDOS, STAR WARSOS ÉS VICO-FILMES KONTENT NÉLKÜL!

Hangalámondásos James Bond VHS-kazettákon nőttél fel? Az országút harcosa a kedvenc lapozgatós könyved? Akkor a Világvégi mesék pont neked készült! Barkasszal a posztapokaliptikus pusztulatban - rendeld meg a képregényt akciósan innen!