Elérkeztünk az egyik legpocsékabb Bond-filmhez, az 1977-es Star Wars népszerűségét meglovagoló Holdkeltéhez, amiben Roger Moore már nem a szokásos, vulkánsziget mélyén konspiráló, macskát simogató, kopasz főgonoszt intéz el, hanem kirepül az űrbe! Teszi mindezt azért, mert egy náci tudós a titkos űrbázisáról akarja megmérgezni a Földet, hogy utána a zsoldjába szegődő, dekoratív párokkal újra benépesíthesse az üres bolygót. Zseniálisan blőd, ZS-kategóriás sztori - csak hát ugye nem egy Orion tévén nézett, zizegős képű VICO-filmről van szó, hanem Roger Moore 1979-es blockbusteréről!

A film egyetlen pozitívuma, hogy egy texasi szépség, Lois Chiles alakította benne a Bondot segítő CIA-kémet, Holly Goodheadet:

A színésznő 1947-ben született Houstonban, de főiskolára már New Yorkban járt, ahol felfedezte őt a Glamour szerkesztője, aki épp egy csinos lányt keresett a magazin főiskolai tematikájú számának borítóképéhez. Fotogén vonásai miatt azonnal felkapta a modellszakma: fotózta a Wilhelmina Models New Yorkban, az Elite Models Párizsban, később pedig a Roy London is.

Lois Chiles is azok közé a modellek közé tartozik, akiknek a kifutók világa egyenes utat jelentett a filmes világba. Ő ráadásul nem is akármilyen filmekkel robbant be a köztudatba: a fiatal Samuel L. Jacksonnal szeepelt együtt a Together for Days cím 1972-es fekete polgárjogi filmben, az 1973-as The Way We Were-ben Robert Redforddal és Barbra Streisanddal játszott együtt, '74-ben pedig szintén Redforddal forgatta le A nagy Gatsby-t.

Ezek után nem csoda, hogy őt nézte ki magának a Bond-filmek stábja - ám amikor Broccoliék felajánlották neki A kém, aki szeretett engem orosz kémnőjének a szerepét, Chiles visszautasította, mivel elege lett a filmforgatásokkal járó felhajtással. A következő Bond-filmben viszont már örömmel elvállalta a csinos CIA-ügynök, Holly Goodhead szerepét.

Bár a Moonraker iszonyú bugyuta film lett, sokkal jobban szerepelt a mozipénztáraknál, mint A kém, aki szeretett engem, így Lois Chiles karrierjét is meglódította. Szerepelt többek között Romero horrorjában, a Creepshow 2-ben, a Féktelenül 2-ben, a CSI-ban is. Sőt, láthattuk az egyik legnépszerűbb amerikai szappanoperában, a Dallasban is: ő alakította Holly Harwoodot, a Harwood Olajtársaság főnökasszonyát, aki hol Bobbyval bájolgott...

...hol meg Jockey szeretője volt!

Az egyik jelenetben ráadásul majdnem lelőtte a jó öreg konspirátort!

De térjünk vissza az eredeti témánkhoz, vagyis hogy miért olyan vacak a Holdkelte! Íme egy 11 évvel ezelőtti kritikám a filmről:

Bár az 1976-os A kém aki szeretett engem stáblistájának végén ott díszelgett a felirat: "James Bond visszatér a Szigorúan bizalmas című filmben!", három évvel később mégsem a For Your Eyes Only mellett döntött az immár egyedül maradt producer, "Cubby" Broccoli. Ian Fleming harmadik regénye, a Moonraker egy második világháborút túlélt őrült náciról szólt, aki űrrakétáival Londont akarja bosszú gyanánt eltörölni a Föld színéről. Az erőteljes science-fiction beütésű történetet fenntartásokkal kezelték a filmjogok tulajdonosai, ám az 1977-es Csillagok háborújának váratlan sikere után Broccoli úgy döntött, kihasználva a tomboló sci-fi őrületet nemcsak hogy leporolja Fleming elfeledett hidegháborús regényét, és felküldi Bondot az űrbe - de lézerpisztolyt is ad a kezébe, a jó öreg Walther PPK helyett.

Az előző Bond-film, A kém aki szeretett engem telitalálatnak bizonyult, és igen magasra állította a mércét - így az alkotók egy saját maguk által generált kényszerpályára kerültek, hiszen a sorozat kezdete óta követelmény volt, hogy az új filmek egzotikus tájak, látványosság, és humor tekintetében lekörözzék az előzőt. Tíz Bond-film alatt lassacskán rájöttek a Szupergonoszok is, hogy ha a karibi szigetvilágban, a svájci hegyekben, egy vulkán kráterében vagy az óceán mélyén építik fel a világuralmi terveikhez elengedhetetlen titkos bázisukat, akkor azt Őfelsége első számú titkos ügynöke előbb vagy utóbb darabokra robbantja - logikus lépés tehát "semleges terepen", az űrben létesíteni egy főhadiszállást.

A Holdkelte főgonosza, Hugo Drax (Michael Lonsdale) így is tesz. Civilben amerikai milliárdos, az űrkutatás megszállottja - valójában azonban egy őrült zseni, és akárcsak hasonszőrű kollégái (Dr. No, Blofeld, Karl Stromberg, és társai), ő is el akarja pusztítani a világot. Míg az eredeti regényben Hugo Drax egy túlélő náci, aki bosszúért lihegve irányítja rakétáit Angliára, addig a filmváltozatban már körmönfontabb tervet eszel ki (mely változatlanul visszanyúl azért a fasizmus és a fajelmélet tanaihoz). A brazíliai őserdők mélyéről irányított hatalmas űrállomására részint a NASA-tól lopott, részint saját fejlesztésű űrsiklókon modernkori Noé módjára életerős, szép szerelmespárokat visz fel - a bolygón maradt "alsóbbrendű népeket" pedig elintézi néhány bombával, melyeket telerakott a saját fejlesztésű, különleges trópusi orchideákból kotyvasztott idegmérgével. Így később már csak annyi lenne a dolga, hogy kiválasztott népét néhány űrbázis-Föld fordulóval visszafuvarozza a felszínre, ahol boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Hugo Drax tanult a Nürnbergben halálra ítélt egykori kollégáitól: nem az alsóbbrendű népeket kívánja táborokba terelni, hanem a felsőbbrendű fajnak tákol össze egy biztonságos bolygóközi karantént, ahol a kiválasztottak meghúzhatják magukat az emberiség kiirtásának röpke idejére. Ráadásul a sci-fi rajongó főgonosznak annyival szerencsésebb a helyzete, hogy mindezt (a The Syp Who Loved Me tenger alatti világot építgető Strombergjével ellentétben) le tudja vezényelni a legnagyobb titokban, egy harmadik világháború kirobbantása nélkül is. Ám a brit elhárítás váratlanul tudomást szerez a magánakcióiról, és mozgósítja Őfelsége első számú titkos ügynökét.

Bondnak (Roger Moore) azonban sosincs könnyű dolga, ha világmegmentésről van szó. Már rögtön a főcím előtti jelenetben ejtőernyő nélkül dobják ki egy repülőből, így kénytelen a korábban angolosan távozott pilótáról lerángatni az egyetlen eszközt, amellyel elkerülheti a betonba passzírozódást. A korábbi epizódból a rajongói levelek ezrei miatt átmentett bivalyerős bérgyilkosnak, Vasfognak (Richard Kiel) viszont nem is kell ilyenek miatt aggódnia: gond nélkül túléli azt is, ha több ezer méter magasságból csapódik be egy cirkuszi sátor kellős közepébe (így múlik el a világ dicsősége, avagy hogyan purgáljuk ki a maradék realitást is a Bond-filmekből). Néhány jelenettel később átharapja a sífelvonó karnyi vastag kábeleit is, abban a reményben, hogy az Bonddal együtt leszakad, de a 007-es ezúttal is megmenekül. Vasfog és bérgyilkos cimborái ezért minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a lehető legkülönfélébb (és legkörülményesebb) halálnemekkel veszejtsék el Őfelsége titkos ügynökét. Motorcsónakkal üldözik Velencében és az Amazonas-menti őserdők zuhatagos folyamain, lenge ruhás szépségekkel csalogatják be egy őserdei sziklatemplomba, hogy ott egy mérges kígyókkal teli medencébe lökjék (úgy látszik a főgonoszok ugyanabból a lakberendezési katalógusból rendelnek, hiszen az ilyesmi szinte minden Bond-filmben felbukkan). Múzeumi körsétája során egy szamuráj is megtámadja a 007-est - verekedésük úgy vonult be a mozivilág Guiness-rekordjai közé, mint az egy jelenet alatt legtöbb műüveget összetörő kaszkadőrmutatvány. De minden hiába. James Bond legyőzhetetlen - bár ebben most jelentős szerepe van alkalmi segítőtársának, Dr. Holly Goodhead-nek (Lois Chiles) is.

Miss Goodhead foglalkozását tekintve kémnő a CIA-nál, bár ezt a The Spy Who Loved Me Amaszova őrnagyával ellentétben sokáig titokban tudja tartani. Első osztályú kiképzésben részesült: a csábításban ugyanúgy profi, mint űrhajóvezetésben (és erről nem is rest meggyőzni a 007-est). Szuperkütyük terén is sokkal jobban ellátták, mint Bondot (aki ezúttal csak egy bombával felszerelt órát, egy fényképezőgépet és egy darts-készlettel kombinált cigarettatárcát kapott Q-tól). A "standard CIA-felszerelés" a következőkből áll: parfümbe rejtett lángszóró (Bond szarkasztikusan meg is jegyzi, hogy nem túlságosan kedveli az ennyire erős illatot), retikülbe rejtett adóvevő, nyílvetővel ellátott Titkos Napló, és egy méreggel preparált toll (utóbbi annyira megtetszik Bondnak, hogy egyszerűen zsebre teszi - és milyen szerencse, hiszen csak ezzel tudja legyőzni az óriáskígyót a sziklatemplom medencéjében).

A Moonraker stábja mindent megtett, hogy a Bond-sorozat előző részeit még látványosabb díszletekkel és még grandiózusabb csatajelenetekkel múlják felül - sajnos azonban az űrben játszódó utolsó fél órával (ahol szigonypuskás búvárhadsereg helyett lézerpisztolyos űrhajós-alakulatok csapnak össze egymással) átestek a ló túlsó oldalára. Ken Adam űrbázisa tényleg látványos (kár, hogy néhány jelenetben úgy mozog az oldala, mint egy hajszárítóval fújt papírlap...), de a néző már alig várja, hogy Bond az űrsiklójából kilőtt protontorpedókkal szétrobbantsa az egészet, vagy valami hasonlóan eredeti ötlettel vessen véget ennek az egész űr-ámokfutásnak.

Ítélet:

 

 

Még több Bond-lány a Nerdblogon!

• Ursula Andress
• Tanya Roberts
• Martine Beswick
• Honor Blackman
• Margaret Nolan
• Claudine Auger
• Luciana Paluzzi
• Molly Peters
• Mie Hama
• Akiko Wakabayashi
• Karin Dor
• Joanna Lumley
• Diana Rigg
• Lana Wood
• Jill St. John
• Jane Seymour
• Britt Ekland
• Carmen du Sautoy
• Maud Adams
• Barbara Bach

TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ JAMES BONDOS, STAR WARSOS ÉS VICO-FILMES KONTENT NÉLKÜL!

Hangalámondásos James Bond VHS-kazettákon nőttél fel? Az országút harcosa a kedvenc lapozgatós könyved? Akkor a Cafe Postnuclear testvérkiadványa, a Világvégi mesék pont neked készült! Barkasszal és Volkswagennel a posztapokaliptikus pusztulatban - rendeld meg a képregényt akciósan innen!