
Disclamier: ezt a cikket eredetileg több, mint 10 évvel ezelőtt kellett volna megírnom, a játék májusi premierjéhez időzítve, az Index Tech rovatába, amikor még a neves online lap Kult rovatában dolgoztam. Hogy végül miért nem készült el, arról már csak homályos emlékeim vannak. Talán megrettentem attól, hogy az a Stöki–Hancu-páros fogja elolvasni a cikkemet, akiknek a játékkritikáin felnőttem, és visszadobják, hogy nem elég jó? Talán nem maradt elég időm végignyomni, így nem lett volna megalapozott a cikk végi ítéletem? Elfelejtettem a határidőt, és hetekkel-hónapokkal a játék megjelenése után már nem lett volna értelme kirakni egy kritikát? Nem igazán rémlik már, mi volt a pontos ok, amiért ez az írás végül talonban maradt.
Arra viszont határozottan emlékszem, hogy 2009-ben, csóró egyetemistaként, a PC Master Race oszlopos tagjaként már az sem volt egyszerű küldetés, hogy találjak egyáltalán egy olyan havert, akinek a tévéjéhez hozzá lehet csatlakoztatni a Tech rovattól kölcsönkapott Xboxot! Az albérletünkben akkoriban csak egy katódcsöves Teletech tévém volt, amire nem lehetett konzolt kötni. De még a giga képátlós plazmatévéjével hencegő haveromnál sem tudtunk játszani, mert akkoriban nem termett ám HDMI kábel csak úgy minden bokorban, neki és az ismerőseinek sem volt. Végül egy sokadiknak felhívott gémer cimborámnál kezdtük el nyúzni az X-Men Origins Wolverine-t, valami lehetetlenül kis méretű képernyő előtt, a galériára vezető lépcső alatt szorongva. Napokig átjárogattam hozzá, egy nagy SPAR-os szatyorban hurcibálva át a fél fővároson a kölcsön-Xboxot, hogy két Rettegés Arkhamban-társasozás között jól felszecskázzunk mindenkit a Hugh Jackman-fejű Rozsomákkal, de cikk végül nem lett belőle... Minden esetre most megtaláltam az irományomat a régi doksijaim között, és mivel sosem lett leközölve a Világszőttesen, kirakom ide a Nerdblogra, nagyjából 10 és fél év késéssel, minimális változtatással.