Steve Jacksont és Ian Livingstone-t aligha kell bemutatnom a Nerdblog olvasóinak. 1989 és 1993 között az ő lapozgatós könyveiken nőttünk fel, és túlzás nélkül kijelenthetem, hogy Magyarországon legalább két generáció e derék brit írópáros könyveinek hatására szerette meg a fantasy műfajt és a kockadobálós asztali szerepjátékokat. A '90-es évek elején mifelénk legalábbis minden kisiskolás Kaland, Játék, Kockázat-könyveket pörgetett a pad alatt, aztán persze a nagyszünetben és otthon is. De tényleg mindenki: a suli uzsonnavámoló rémétől kezdve a kizárólag csak Agatha Christie-t olvasó tesómig! A mai napig előttem van, ahogy 1989-ben, a matekórára kölcsönkapott Gyíkkirály szigete annyira beszippantott, hogy még aznap elkértem mellé a Skorpiók mocsarát is az osztálytársamtól, később pedig már én magam vadásztam tudatosan az utcai könyvárusok standján és az antikváriumokban mindent, ami interaktív játékkönyv volt.
Mácsai Gergő barátommal (aki ma már a Lost Pilgrims Studio feje és a Vagrus videojáték vezető dizájnere) 1991-ben, 9 évesen, egy osztálykirándulás során szerelkezünk fel a Titánnal, a Kaland, Játék, Kockázat-könyvek kultikus világleírásával, életem első olyan könyvével, amelynek a hátuljában fotó is volt az alkotókról! Így a buszon hazafelé nemcsak Balthus és a Hóboszorkány legyőzéséről diskuráltunk, hanem arról is, milyen vagány dolog lenne Steve Jacksonnal és Ian Livingstone-nal törzshelyükön, a Fekete Rák fogadóban mindenféle izgalmas kalandokról beszélgetni, ahogy a Titán fülszövege is írja...