Eljött az idő, hogy ugorjunk egy korszakot a Bond-lányokat bemutató sorozatunkban: Grace Jones  képeivel lezárult a Roger Moore-éra, és most az a rövid időszak következik, amikor a walesi születésű Timothy Dalton alakította a 007-est. Nekem egyébként az ő első Bond-filmje, az 1987-es Halálos rémületben az egyik kedvencem, mivel rengeteg olyan, mai szemmel már igencsak mókás akciójelenet volt benne, ahol kocka-Ladákban ülő, kucsmás csehszlovák rendőrök kergetőztek James Bonddal!

De most nem a kultikus KGST-autókról lesz szó, hanem a film szende kis cseh csellistalányát alakító brit színésznőről, a szuperdögös Maryam d'Abóról.

A különleges nevű színésznő Londonban született 1960-ban, egy angol, holland és grúz felmenőkkel is rendelkező családban. Már 11 évesen elhatározta, hogy színésznő lesz, és a Drama Centre Londonban is képezte magát – hogy aztán végül az első komolyabb filmszerepe az Xtro című, 1982-es gyomorforgató űrlényes horror legyen! Maryam d'Abo ebben a filmben egy furcsa kisgyerek bébiszitterét alakította, aki ahelyett, hogy a kölyökre vigyázott volna, folyton a szeretőjével enyelgett. Ám végül egy bizarr átalakulással űrlénytojásokat tojó, bebábozódott rém lett belőle, akinek a szörnyporontyait egy őrült bohóc gondozta...

Ezután jópár tévés szerepet kapott, és elment a Halálvágta castingjára is, hátha megkapja Pola Ivanova szerepét (ami végül Fiona Fullertoné lett). Innen emlékezett rá Barbara Broccoli producer, és kérte fel a megmentésre váró csellistalány, Kara Milovy szerepére a következő Bond-filmben.

Ahogy sok más Bond-lánnyal, 1987-ben Maryam d'Abóval is készült egy 007-es tematikájú, exkluzív Playboy-fotósorozat a mozipremierhez időzítve. Ezeket a fotókat később egyébként nagyon megbánta:

A Halálos rémületben népszerűségét viszont egész jól ki tudta használni, mivel 1987 után egészen tavalyig szinte minden évben felkérték egy-egy film- vagy sorozatszerepre. Igaz, ezek között rengeteg horror és B-kategóriás produkció is akadt (Mesék a kriptából, Ufózsaru, Mindhalálig harcosok és társai), és persze előszeretettel hívták az elmúlt évtizedekben csupa olyan filmbe, ahol meg kellett mutatni a bájait a férfi nézőknek (Leon, a disznópásztor, Tropical Heat, Tomcat: Dangerous Desires, Vörös cipellők, Egy amerikai affér, Bérgyilkos ösztön, stb).

A 2001-es Bérgyilkos ösztönt egyébként a veterán Bond-rendezővel, John Glennel forgatta, és később sem távolodott el annyira a 007-es franchise-tól: 2002-ben megírta a Bond Girls Are Forever című könyvét, amiből dokumentumfilm is készült, 2006-ban pedig kiegészítette a Casino Royale stábjával készített interjúkkal (ezek a dokufilmek egyébként a Bond dvd-k extrái közé is bekerültek). 

Nagyjából úgy 11 éve ezt írtam a Halálos rémületbenről, ami egy kicsit elrontott ütemérzékkel ugyan, de vérfrissítést hozott az egyre inkább önmaga paródiáivá váló Moore-korszak után:

Roger Moore 1985-ben, hét Bond-filmmel a háta mögött úgy döntött, itt az ideje másnak átadnia (hogy stílszerűek legyünk) a Walther PPK-t. Barázdált homlokkal, jóval ötven fölött nem tartotta túl jó ötletnek, hogy 007-esként ismét hidak és teherautók tetején verekedjen, majd az aznapra jutó ellenkémekre és orgyilkosokra lövöldözés után olyan Bond-lányokkal bújjon ágyba, akiknek az apja lehetne... Albert Broccoli elfogadta Moore érveit, és annak ellenére, hogy a sorozat épp a legnépszerűbb korszakában volt, alkotótársaival új főszereplőt keresett. Elsőként Pierce Brosnan neve merült fel, akit Broccoli a Szigorúan bizalmas forgatásakor ismert meg, ám az ír színész túlságosan fiatalos megjelenése, és a Remington Steleesorozat gyártóival kötött szigorú szerződése miatt a '80-as évek végén még nem lehetett Őfelsége titkos ügynöke.

Sam Neill is szóba került, mint 007-es, hiszen neki már volt rutinja az öltönyös kémtörténetekben: egy Bondhoz hasonló figurát játszott az Ace of Spies-ban. A producerek választása végül mégis egy sikeres drámai színészre, Timothy Daltonra esett. Dalton olyan filmekben játszott korábban, mint Az oroszlán télen vagy az Üvöltő szelek - és már 1968-ban, az Őfelsége titkosszolgálatában előkészületeikor is lehetett volna belőle James Bond, ám ő fiatal korára hivatkozva (olvasmány- és filmélményei alapján Bondot 35-40 éves férfinak gondolta) akkor elutasította a felkérést. 1987-ben viszont már örömmel mondott igent.

Míg Sean Connery Bondja a nyers modort, a határozottságot és a robbanékonyságot ötvözte az öltönyös ügynök hideg profizmusával, Roger Moore a szarkasztikus humort adta hozzá a karakterhez. Timothy Dalton is megpróbálta a maga képére átformálni a szerepet: esendőbbnek akarta mutatni a 007-est, olyan embernek, aki attól, hogy az angol korona nevében gyilkol és töri össze a női szíveket, még képes lehet mélyebb érzelmekre. A meghallgatások idején újraolvasta Fleming regényeit, és arra a megállapításra jutott, hogy James Bond sokkal összetettebb egyéniség annál a laza erkölcsű, elegáns világmegváltónál, amilyennek az addigi filmek mutatták. Dalton sokat beszélgetett a Halálos rémületben két forgatókönyvírójával, Richard Maibaum-mal, Michael G. Wilson-nal, akik készséggel szabták át a történetet az új Bond-színész elképzelései szerint. Sokakat meglepett az is, hogy Dalton maga kívánt megcsinálni egy sor olyan jelenetet, ahol elődeit biztosan kaszkadőrök helyettesítették volna. Merész döntésével kis híján az őrületbe kergette a produkció zavartalan menetéért felelős szakembereket, de az akciójeleneteket felvevő második stáb nagyon elégedett volt a színésszel - és egyáltalán nem illendőségből értékelték nagyra a bátorságát.

A sorban tizenötödik Bond-film főcím előtti, elmaradhatatlan mini-kaland során sok beállításon látszik, hogy maga Timothy Dalton kapaszkodik a szakadék szélén robogó katonai teherautóba, és nem egy bábút vagy egy kaszkadőrt filmeztek le messziről, nehogy kiderüljön a csalás. Az új James Bond ennél hatásosabb belépőt nem is választhatott volna. Míg a korábbi filmek esetében a második-harmadik jelenetsorból derült ki, hogy az addig csak hátulról, vagy nyaktól lefelé mutatott 007-est új színész játssza. Itt rögtön az elején kiderül, hogy a Dalton-féle Bond sem ismeri a félelmet, gond nélkül leugrik hatszáz méteres magasságból, hogy aztán egy gibraltári rutingyakorlat során ne csak a szerencsétlenül járt ügynöktársai holttestére bukkanjon rá, hanem egy világraszóló összeesküvésnek a Vasfüggönyön túlra vezető szálaira is.

"Halál az ügynökökre!" - áll azon az apró papírfecnin, amit Bond a halott ügynöktársánál talál, és az ominózus üzenet még nem egyszer előkerül. A 00-ás szekció módszeres kiirtásának terve néhány keményvonalas szovjet vezérkari tiszt fejéből pattant ki. Ismerik már annyira Őfelsége titkosszolgálatának tagjait, hogy tudják: egy meggyilkolt hírszerző haláláért a brit elitügynökök ha kell, feletteseik tudta nélkül állnak bosszút. Így Koskov tábornok kényelmesen hátradőlve nézheti végig, ahogyan az MI6 és a KGB ügynökei csöndben végeznek egymással - majd mikor már sem az ellenfél, sem a saját belső ellenzéke nem tudja megakadályozni, kirobbantja a harmadik világháborút.

A készítők persze lépten-nyomon igyekeznek felhívni a néző figyelmét arra, hogy Koskov tábornok (Jeroen Krabbé) nem igazi szovjet tábornok, hanem egy gonosz őrült, aki ópiummal és fegyverekkel üzletel, megszervezi a saját külföldre szöktetését - és végig el próbálja hitetni a védtelen csellistalánnyal (Maryam d'Abo), hogy még mindig szereti. Az új Bondot az utóbbi bosszantja a leginkább, alighanem első látásra (egy mesterlövész puska célkeresztjén át) beleszeretett a bájos cseh leányzóba. Így aztán a Halálos rémületben bővelkedik jól-rosszul megkomponált romantikus jelenetekben: a 007-es szinte már több időt tölt kettesben szíve hölgyével az operában, az előkelő bécsi kastélyszállókban, vagy egy leoltott lámpájú vidámparki óriáskerékben, mint amennyit az őt üldöző gyilkosok előli menekülésre szán. Kicsit meredek váltás ez ahhoz képest, hogy az előző (főleg a Roger Moore nevével fémjelzett) filmekben Bond és aktuális partnernője rögtön az első korty pezsgő után bevonultak a hálószobába.

Szerencsére a Bond-filmekre jellemző világutazás egzotikus helyszínein (Marokkóban és Afganisztánban) történik elég izgalmas esemény ahhoz, hogy a néző előtt elfedje az igazságot: ez a Bond, bármennyire is szeretné Timothy Dalton, hogy színesebb legyen, még mindig ugyanolyan fekete-fehér, mint a szokványos akcióhősök. Persze Lazenby szürke Bond-jához képest ez már komplett színkavalkád...

Ítélet:

 

 

Még több Bond-lány a Nerdblogon!

• Ursula Andress
• Tanya Roberts
• Martine Beswick
• Honor Blackman
• Margaret Nolan
• Claudine Auger
• Luciana Paluzzi
• Molly Peters
• Mie Hama
• Akiko Wakabayashi
• Karin Dor
• Joanna Lumley
• Diana Rigg
• Lana Wood
• Jill St. John
• Jane Seymour
• Britt Ekland
• Carmen du Sautoy
• Maud Adams
• Barbara Bach
• Lois Chiles
• Corinne Cléry
• Caroline Cossey
• Carole Bouquet
• Kim Mills
• Robbin Young
• Maud Adams #2
• Barbara Carrera
• Tanya Roberts
• Grace Jones

TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ JAMES BONDOS, STAR WARSOS ÉS VICO-FILMES KONTENT NÉLKÜL!

Másolt James Bond VHS-kazettákon nőttél fel? Az országút harcosa volt a kedvenc lapozgatós könyved? Akkor a Világvégi mesék pont neked készült! Barkasszal a posztapokaliptikus pusztulatban - rendeld meg a képregényt akciósan innen!